2014. december 31., szerda

Leltár

Egy kis összegzés, év végi leltár következik. Igyekeztem a pozitív dolgokra koncentrálni, hogy magamat és talán másokat is a motiváljak: 2015 még ennél is jobb lesz!

Ez történt 2014-ben velem, a magyartanítással és a blogommal:
  • januárban még megvolt a két régebbi menekültcsoportom, és egyszer lementem Bicskére helyettesíteni...az óra egy pótradiátorral felszerelt, két lépésszer két lépés nagyságú teremben volt :(
  • februárban elkezdődött a heti két alkalmas Erasmus-órám, amit nagyon szerettem, és még interaktív táblám is volt!
  • márciusban letettem a középfokú angol nyelvvizsgát :)
  • áprilisban a születésnapomra gyönyörű tortával és ajándékokkal lepett meg a női csoportom
  • májusban megnyertem a Marie Claire pályázatát, részt vettem a fotózáson és elkezdtem tervezni a projektem megvalósítását
  • júniusban felvételiztem a doktori programra, illetve megjelent az újság, amelyben szerepeltem :)
  • júliusban Bulgáriában nyaraltam, utána pedig Siófokon töltöttünk el pár napot, ahol megtudtam, hogy felvettek a doktori iskolába! Utána az osztrák-magyar nyári egyetemen tanítottam, ami meghatározó élmény volt számomra.
  • az egész augusztus két fontos dologról szólt: dolgoztam a nemzetközi nyári egyetemen, és férjhez ment a legjobb barátnőm!! :) :)
  • szeptemberben elkezdődött a suli, az Erasmus-csoportomban mentortanár lettem és egy ügyes tanárjelölttel együtt dolgozhattam ;) , elkezdtem tanítani egy céges csoportban az ENSZ-nél, és végül de nem utolsó sorban ettem egy igazi afgán ebédet
  • októberben, tavaszias időben volt a Marie Claire-sütizés, ahol tapasztalatokat cseréltünk a zsűri tagjaival és a nyertesekkel
  • novemberben előadtam a Generációk nyelve konferencián
  • decemberben lezártam két kurzust, egy egész hetet Pécsen töltöttem, és végre esett a hó! :)




2014. december 25., csütörtök

Boldog karácsonyt!


Kedves Blogolvasók!

Szeretnék mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket, nyugodt, boldog perceket (órákat, napokat...) kívánni! Remélem, mindenki megtalálta, amit kívánt... (...a helyet, ahol ünnepelhet, a finomságokat a karácsonyi asztalon, a meglepetést a fa alatt és az embereket, akikkel megoszthatja ezeket.)

Ezek a napok nekem is a kikapcsolódásról szólnak. Nem, nem kezdtem még el egyik beadandómat sem. Majd. :)

Néhány nap múlva érkezem az évértékelő, utolsó posztommal az évben. Remélem a következő év is pozitív élményeket hoz majd mindenkinek.



2014. december 17., szerda

Végek és kezdetek

Már csak néhány nap van hátra az év végi hajtásból. Mint azt mindenki tudja, a tanárok sokkal jobban várják a karácsonyi szünetet, mint a diákok. :) Ma zárótesztet írattam, szóbeli vizsgáztattam. Olyan aranyos, amikor felnőtt emberek stresszelnek a szóbeli vizsga előtt, meg azzal jönnek be, hogy "Today is the big day!" ... dehogy, csak egy kis tesztecskét írunk, utána öt percet beszélgetünk, nem olyan nagy cucc. Hétfőn lesz az utolsó nap, és utána pihenés. Jót fog tenni, a diákoknak is és nekem is. :)

Hamarosan vége a 2014-es évnek, de 2015 új izgalmakkal vár. Elkezdem a projektemet! A tananyag elkészült, már csak a javítgatások vannak hátra, amit a szünetben megpróbálok teljesíteni. Meghirdettem az eseményt is, amelyet itt találtok:
Akinek vannak menekült nő ismerősei, akik egy kicsit (mondjuk A2-es szinten) már beszélnek magyarul, legyen kedves, hirdesse a programot! Már szóltam mindenkinek, aki szóba jöhet, abban bízom, hogy a tanítványaim szólnak a barátaiknak, és így még jobban terjed majd a hír. :)

Nagyon várom a kurzust, mert...
1. ...szuper lesz egy "saját" teremben, "saját" kurzust irányítani
2. ...alig várom, hogy kipróbáljam a tananyagot
3. ...találkozhatok egy-két régebbi tanítványommal (akik remélem, hogy eljönnek)
4. ...olyan témákról beszélgethetünk, amelyek engem is nagyon érdekelnek (főleg interkulturális szempontból)
5. ...örülök, hogy megvalósul az, amit elterveztem.
+1... kell ezt magyarázni??? :)

A teremkeresés nem volt egyébként egyszerű, de végül találtam egyet, amit holnap nézek meg. Remélem, minden rendben lesz, és a gyereksarkot is el tudom helyezni. Délelőtti időpontot adtam meg, mert szerintem az a nőknek is jó és nekem is, de ha például egy gyerek nem megy valami miatt óvodába vagy iskolába, akkor el tud jönni ide, és rajzolhat, feladatot oldhat meg, játszhat. Egyébként ha ez tényleg működni fog, akkor az is jó lenne, ha jönne valaki segíteni nekem, és figyel a gyerekekre, amíg tart az óra. De ez még csak terv, először jöjjön össze a csoport, haladjunk csak szépen, sorban. :)



2014. december 12., péntek

Mentorálás :)

Ismét elrepült egy félév, ismét megírtuk a tesztet az Erasmus-csoportunkkal. Ezúttal - mint már említettem - volt egy mentoráltam, Tünde, aki a csoportban végezte a hosszú tanítási gyakorlatának egy részét. Mivel ez volt az első ilyen munkám, tartottam egy kicsit a feladattól. De nekem szinte mindegyik mentortanárom szuper volt, így el tudtam lesni néhány dolgot, amire feltétlenül figyelni akartam. 
A tanítás során először én tartottam pár órát, Tünde pedig hospitált. Utána megbeszéltük, hogy mi legyen a következő lépés, először egy órarészlet, majd egy 45 perces óra, majd egy teljes dupla óra. Minden egység végén reflektáltunk a tanítási tevékenységre, a csoport munkájára: először Tünde mondta el, hogy mi volt pozitív és miben fejlődne még szívesen, utána pedig én mondtam el ezeket. Úgy vettem észre, hogy a jelölt óráról órára egyre magabiztosabb és ami a legfontosabb, tudatosabb lett. Mindig figyelt arra, hogy mit miért csinál, mit miért mond, és így az órák egyre sikeresebbek voltak. A kreatív feladatok kitalálásában egyáltalán nem kellett segítenem, hiszen Tünde nagyon profi ebben :). Amit pedig eddig tanultam és gyakoroltam a tanári kommunikációval kapcsolatban, azt igyekeztem átadni. 
A vizsgatanítás előtt felidéztem a saját vizsgaórámat, és a bírálat és a saját élményeim segítségével építettük fel az órát. Igazán jól sikerült, úgyhogy én is nagyon büszke voltam Tündére, és ő is boldog volt utána. :) Az utolsó órán tesztet írtak a diákok, utána pedig közösen karácsonyoztunk: keresztrejtvényt töltöttek ki a diákok csoportban, megtanultuk a Kis karácsony, nagy karácsony című slágert, és karácsonyi dalokat hallgattunk. Ja, és ettünk :) Szerintem klassz félév volt, és mindenki jó érzésekkel ment haza az utolsó óráról. Remélem, a külföldi diákok akkor is így fognak érezni, ha meglátják a neptunban az eredményeiket. :P

Hamarosan elkezdődik a női kurzusom is, erről majd egy következő posztban számolok be. Illetve lesz egy évértékelő bejegyzés is természetesen. :)

Végül szeretném ajánlani a MID van? című oldalt, ahol különböző, magyar mint idegen nyelv tanárok által készített tananyagokat találunk. Már egy feltöltéssel elérhető az összes tartalom, és ami igazán tetszik nekem, az az Adventi naptár:
Nyiss ki mindennap egy ablakot, és kapsz egy karácsonyi meglepetést...:)
Hangolódjunk...:)


2014. november 30., vasárnap

Generációk nyelve konferencia

Túl az első konferencia-előadáson!
November 27-én és 28-án került megrendezésre az ELTE BTK Mai Magyar Tanszéke jóvoltából a Generációk nyelve konferencia. Nagyon sok érdekes előadást hallhattunk arról (is), hogy a generációs különbségek milyen hatással vannak a nyelvhasználatra. Voltak olyan nyelvi szintek, nyelvi elemek, melyek esetében nem mutatkoztak különbségek, de olyanok is, ahol jelentős változásokat figyelhettünk meg.
Pénteken tartottam előadást az Anyanyelv-pedagógia szekcióban a szakdolgozatomban végzett kutatásomról, habár nem csak az anyanyelvről beszéltem, hanem természetesen a magyar mint idegen nyelvről is. Az volt a legfontosabb kérdésem, hogy fejleszti-e a tantermi kommunikáció a pragmatikai kompetenciát? Megmutattam, hogy a magyarok kérésstratégiái és a tanteremben elhangzó kérések és felszólítások között mennyi hasonlóság és különbség van, és véleményem szerint hogyan tudnának a MID-tanárok még inkább arra törekedni, hogy nyelvhasználatuk természetesebb s fejlesztőbb is legyen. :)
De azt már tudjuk, hogy a tanóra egy nagy direktívumsorozat...ez jó vagy rossz? Majd még kiderül, ha folytatom a kutatást. Szeretném azt is megnézni, hogy hogyan lehet ellenőrizni egy csoport esetében a pragmatikai kompetencia fejlődését.
Eléggé izgultam, de ahhoz képest, hogy első volt, egész jól sikerült, ketten is hozzászóltak, úgyhogy boldog vagyok és megkönnyebbült. :)



2014. november 23., vasárnap

A harmadik zöld munkafüzet

Ebben a posztban szeretném bemutatni az ELTE Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék által készített A formától a használatig 3 című munkafüzetet. Már néhány hónapja megjelent a sorozat harmadik része, de azért írok róla most, mert végre élesben is kipróbálhattam. Szili Katalin és a MID-diákműhely készítette el a kötetet, köztük kedves kollégáim és én is írtunk feladatokat, Dóczi Flóra pedig gyönyörű rajzokat készített. (Ha egyszer tankönyvírásra adom a fejem, tuti őt kérem meg erre a feladatra!) ;) :)

Idén csak vagy kezdő csoportjaim vannak vagy haladók (akikkel épp a felszólító módot gyakoroljuk), úgyhogy a füzetet eddig nem volt alkalmam használni. Tamást helyettesítettem a múlt héten az Erasmus csoportjában, ahol a magyarul tanuló diákok a birtokos személyjelezést tanulják, és a hármas munkafüzetet használják. A három nagy grammatikai egység közül ez az egyik; a másik kettő pedig a határozott ragozás és a birtoklás kifejezése. Minden fejezetben megtalálhatóak a formát bemutató táblázatok, majd az egyszerűbb, automatizációs gyakorlatokon keresztül álszituatív és szituatív, kommunikatív feladatok megoldásáig jut el a tanuló. A feladatok segítenek a nyelvtani egység egyre komplexebb és egyre biztosabb használatában.

Az Erasmus csoport diákjai már megismerkedtek a formával, de még bizonytalanul használták azokat. Az órán azt gyakoroltuk, hogy egyre magabiztosabban, egyre több témában is alkalmazni tudják ezeket: szó volt a kedvenc órájukról az egyetemen, a kedvenc filmjükről és sorozatukról (itt is volt alkalom új dolgokat tanulni: Szívek szállodája, A Trónok harca), a kedvenc ételeikről és italaikról, kinek mi van és mi nincs a táskájában (Turkálás). A fejezetben sok olyan gyakorlat van, amely lehetőséget ad a szókincsbővítésre, a magyar kultúra közvetítésére (magyar festők művei), filmek és mesék felidézésére (hogy van ez magyarul? hogy van ez a te nyelveden?), magyar szólások, népdalok, gyermekversek, érdekes kifejezések megismerésére (Közöd?) és persze családtagok és szerettek bemutatására. Tipikus, hogy az egyes fejezetek végén társasjáték található, amellyel a tanulók játékosan ismételhetik át a nyelvtant és a szókincset.

A füzet gyakorlatai illeszkednek a tankönyvek haladási menetéhez, ezért széles körben használhatóak. Szerintem sok gyakorlat humoros, kedves és szerethető, ezért jól feldobhatja az óránkat. Például a magyarul tanulók nagyot nevettek, amikor kiderült, hogy valakinek a táskájában a mandarinjai vannak, vagy a sportcipője. :D



2014. november 2., vasárnap

Nők mindenhonnan, a mindennapokban

Igaz, hogy nem sikerült betartanom az általam kitűzött október végi határidőt, de csak két napot vesztettem: ma befejeztem a tananyagot, amelyet a projekthez készítettem. :) A címe: Nők mindenhonnan, a mindennapokban. 71 oldal lett, a következő témákat tartalmazza:


1. Nőnek lenni
2. Iskola – kultúra
3. Női munka? Férfi munka?
4. Főzzünk! – a magyar konyha
5. A házimunka nem is munka?
6. Az ideális párkapcsolat
7. Gyermekáldás
8. Nők a mindennapokban

Vannak kényes témák is, de tapasztalataim szerint ezekre a szavakra és dialógusokra a menekült nőknek nagy szükségük van. Azért arra is próbáltam figyelni, hogy az egyes feladatlapok más magyarul tanuló csoport számára is használhatóak legyenek.
Most odaadtam egy kollégámnak, hogy nézze át az anyagot, és a javítgatások után szeretném elkezdeni a kurzust! A terem még mindig kérdéses, de már alakul, és attól függ az időpont is, hogy mikor szabad a terem, tehát csak akkor tudom meghirdetni, ha már minden készen áll.
Ez a viszonylag rövid, egyszerű , konverzációs tananyag is nagyon sok fejtörésembe és munkámba került, el tudom képzelni, mekkora fáradság lehet egy "igazi" tankönyvet megírni, grammatikai magyarázatokkal, szószedettel, kiejtési gyakorlatokkal, mindennel együtt. Remélem, hogy egyszer majd abba is belevághatok. :) 

Most egy kicsit szusszanni fogok (persze a magyarórák nem állnak meg), aztán folytatom a doktori témámról való gondolkodást. November végén az ELTE Generációk nyelve című konferenciáján adok elő a tantermi kommunikáció és a pragmatikai kompetencia fejlesztésének kapcsolatáról. Ez lesz életem első konferencia-előadása, tehát eléggé fogok majd izgulni, azt hiszem...

Akit érdekel: 
http://www.veszelszki.hu/generaciok-nyelve-konferencia-program.html




2014. október 17., péntek

Marie Claire-sütizés

Szerdán sor került a Marie Claire-pályázat egyik fontos eseményére: a Dunapark Kávézóban találkoztunk a zsűritagokkal, a szervezőkkel és a többi győztessel egy kávé, egy finom süti és egy kellemes beszélgetés erejéig. A két együtt töltött óra alatt mindenki elmesélte, hogy miről szól a projektje, és igaz, hogy már olvastam és hallottam is róluk, de így is voltak újdonságok és érdekességek. Mindenki beszámolt arról, hogy a cikk megjelenése óta mi történt vele, és valamennyiünk beszámolójában volt valami olyan (vagy több olyan), amit a pályázat miatt kezdett el csinálni. Sokan jelentkeztek, hogy segítsenek, és volt olyan, aki egymaga kifizette egy csoport számára a pilatesórát, mert megtehette, a többiek viszont nem. Nagyon jó érzés volt ilyeneket hallani, és azt, hogy a többieknek mennyit jelent az, amivel foglalkoznak. Sokfélék vagyunk és különböző területeken dolgozunk, de volt valami közös a pályázatainkban: a lelkesedés és a törődés. A beszélgetés feltöltött, új ötleteket adott, egy szó mint száz, inspiráló volt!! Köszönet (újra) mindenkinek, aki ott volt!

Úgy vettem észre, hogy a többiek már hosszú évek (vagy évtizedek) óta foglalkoznak azzal, amit csinálnak. Kicsit kezdetlegesnek érzem az én projektemet, viszont  azt látom, hogy van jövője. Talán lehet belőle később valami nagyobb is. Remélem. Nagyon igyekszem a tananyaggal, már öt lecke elkészült, úgyhogy a maradék hármat már gyorsan be fogom fejezni. Utána pedig jöhet a kurzus! Most az is elkezdett körvonalazódni, hogy hol lesznek az órák, ha biztos lesz, majd arról is be fogok számolni.

Közben pedig a nagy izgalom és a változékony idő miatt egy kicsit megbetegedtem, úgyhogy most egy forró tea társaságában írom ezt a bejegyzést, de talán ez a kép engem is (és titeket is) feltölt egy kis energiával. ;)


2014. október 2., csütörtök

"Fogynak a nappalok, nyúlnak az esték..."

Rohan az idő, már itt is van az október. Végre minden csoportom és a suli is elkezdődött, sőt, már egész kiegyensúlyozott az órarendem. Rájöttem, hogy ezek a holtidők nekem nem tesznek jót, ideges vagyok minden miatt, és ha több időm is van, akkor sem tudom normálisan kihasználni.

Az egyetemen eddig egy napot töltöttünk, és nagyon hasznos és érdekes volt, a Kutatásmódszertan különösen. Itt megtanuljuk, hogy hogyan kell absztraktot írni, hogyan épül fel egy tudományos előadás, cikk vagy akár a disszertáció, és persze kutatási módszereket ismerünk meg. Ehhez kapcsolódik egy szakmai műhely, ami ma délután lesz az egyetemen, itt többek között az online kérdőív használatát tanuljuk meg. Nagyon szeretném a három év alatt megtanulni, hogy hogyan kell diskurzuselemzést csinálni, leginkább azt, hogy hogyan kell szakszerűen átírni egy videós vagy magnós szöveget. Erre fog épülni az egész kutatásom.

Az egyetemi Erasmus-csoportomban most van egy mentoráltam, Tünde, aki a hosszú gyakorlatának egy részét végzi nálam. :) Az első órát én tartottam, amit megfigyelt, majd fokozatosan egyre több feladatot kapott. A következő órának a felét ő fogja tartani, utána pedig átveszi a csoportot. Minden óra előtt és után is konzultációt tartunk, megbeszéljük az egész órát. Nagyon érdekes és számomra új ez a feladat (próbálok mindent úgy csinálni, ahogy azt a saját mentortanáraim tették), kicsit izgulok is miatta, de eddig jól halad a közös munka.

Az ENSZ-beli óráimat nagyon élvezem, minden diákom szorgalmas és lelkes. A cég, amivel foglalkozik, és a légkör is nagyon tetszik, jó lenne egyszer itt (is) dolgozni. A menekültcsoportom is jó, van egy szakács fiú, egy műkörmös lány és egy targoncás fiú.

A projektem is halad, főleg az utóbbi héten kapcsoltam rá. ;) Megvannak az eszközök és a tananyagnak majdnem a fele. 8 fejezet lesz összesen, s ebből már három teljesen kész van, és kettő pedig alakul. Érdekes, hogy egyszer lineárisan haladok, majd eszembe jut egy ötlet, és belekezdek egy másik témába. Utána leírom, hogy oda milyen ötleteim vannak még, majd visszaugrom az eredetihez. Pont egy ilyen ötlet jutott eszembe ma, egy nagyon régen hallott dal, amit csodák csodájára megtaláltam! Általános iskolában egy nagyon szuper kórusban énekeltem Pécsen, az Egyes Gyakorlóban, a Tamás bácsi vezette Campanella gyermekkarban. Az elődeink készítettek A két Lotti-ból egy musicalt, annak dalai megvoltak nekem cd-n, és csomót hallgattam. Most bevillant az egyik dal, rákerestem, és megtaláltam, itt: (Luise főz)
http://www.schtudioton.com/index.php?fid=10&aid=0&lang=hu
A cd is megvan valahol a pécsi szekrényemben. :) Most beillesztem a dalszöveget, amit akár kezdő szinten is be lehet venni főzés témakörben. Az én anyagomban a Főzzünk! A magyar konyha munkacímű témának a bevezető dala, és készítettem hozzá képes szótárat is. 

1.      Luise főz. Hallgassa meg a dalt, és egészítse ki a következő szavakkal!

só (2x), cukor (2x), bors (2x), liszt, odaég (2x), fazék, szakács, krumpli, kanál, reszelő (2x)

Schóber Tamás – Sebők Gábor (Campanella gyermekkar): A két Lotti – Luise főz

Térül-fordul a  …………………., a szakács,
Kell még néhány keverés-kavarás.
Bárcsak tudnám, hol a  ………………., hol a ……………!
Kell-e hozzá …………….. és kakaó!

Bárcsak tudnám, hol a  …………….., hol a …………..!
Kell-e hozzá …………….. és kakaó!

Jaj, most hol van a ……………….? Hol a kés?
………………. is kéne, a tojás de kevés!
Vágódeszka, ……………………, fakanál,
Szívem máris csudamód kalapál.

Vágódeszka, …………….., fakanál,
Szívem máris csudamód kalapál.

Hagyma,  ………………., olaj is van elég.
Kell még hús is, tele már a ……………….
Víz is kéne, azt hiszem, bele, nézz!
Jézusmária, ……………….. az egész!


Jézusmária, ……………… az egész!





2014. szeptember 3., szerda

Első nap az iskolában :)

Elkezdődött az új tanév, én is visszamegyek az iskolapadba...mától hivatalosan is újra ELTÉ-s lettem :) Ma volt a beiratkozás a Nyelvtudományi Doktori Iskolába. Persze még nem sok mindent tudunk, de a tematikát és a kurzuslistát már láttam, az első óra pedig csak szeptember végén lesz. 

Nem egyszerű most az órarendtervezés, mert nem igazán tudom, mi fog így beleférni a napirendembe. Azt tudom, hogy milyen rendszerességgel lesznek az óráim, de mégsem tudom, hogy mennyit kell készülni, milyen feladatok várnak rám az egyetemen. Úgy gondoltam, hogy feleannyi órát vállalok, mint eddig, és akkor nem lehet gond.

A jövő héttől lesz egy céges kurzusom az UNCHR-nél, az ottani dolgozóknak fogok magyart tanítani. Rögtön azt hittem, hogy ez is menekültcsoport, hiszen a vállalat a menekültekkel és a menedékkérőkkel foglalkozik, de aztán kiderült, hogy nem. Érdekes, hogy valamilyen szinten mindig szembejön velem ez a terület. :)

Ezen kívül lesz megint egy Erasmus-csoportom, most csak heti egy alkalmat mertem vállalni. Van néhány magántanítvány is, és talán majd beindulnak a szakmatanuló menekültcsoportok is. Azokra még várok, ha sikerül jó időpontot találni, akkor egy kurzust szeretnék majd vinni. 

Na, és a projektem. :) Örömmel jelentem, hogy elkezdtem dolgozni a tananyagon! Az egyik témával) (Az ideális párkapcsolat) már kész is lettem. Vajon miért ezzel a témával kezdtem? :D Nem is ez az első a tananyagban. A második, amivel foglalkozom, a Nőnek lenni címet kapta. Ebben a részben bevezetem az egész kurzus tematikáját, a női szerepek sokféleségével foglalkozunk. Próbálom színesen felépíteni a tananyagot, a ráhangoló feladatokat variálom, témánként egy vagy két hosszabb szöveget olvasunk, s feldolgozzuk a szövegek szókincsét. Nagy hangsúlyt fektetek a páros- és csoportmunkára, és persze az interkulturális kommunikációra. Minden témát vagy egy ahhoz kapcsolódó verssel, novellával vagy dallal zárok.

Most dolgozom a tananyagon, és ha már félig kész vagyok vele, akkor szeretném meghirdetni a kurzust is. Azt hiszem, ebben a félévben sem fogok unatkozni. :)



2014. augusztus 26., kedd

Ezeregy tündöklő nap

Bevallom őszintén, Khaled Hosseini regényeit a menekültekkel való kapcsolatom miatt kezdtem el olvasni. Tudom, hogy nem szoktam könyvekről írni, de itt az ideje, hogy elkezdjem, hiszen az Ezeregy tündöklő nap című regény Afganisztánról szól, arról az országról, ahonnan menekült tanítványaim nagy része érkezett.

Először a Papírsárkányok című regényt olvastam el, és szerintem az is érdekes és tanulságos volt, a második könyv mégis sokkal jobban megérintett, valószínűleg azért, mert nőkről szól, nők nyomorúságát és kiszolgáltatottságát mutatja be. Mindkét regény bestseller lett, és ez azért lehet, mert egy kevéssé ismert kultúráról érthetően szólal meg mind a két mű.

Az Ezeregy tündöklő nap címéből asszociálhatnánk arra, hogy egy varázslatos mese következik. Elvárásainknak olyan értelemben eleget tesz a szöveg, hogy egy idegen, keleti kultúráról mesél, és két külön világból érkező nő életének összefonódását mutatja meg az olvasónak. Azonban ez a mese egyáltalán nem gyerekeknek való.

Az egyik nő egy szegény, zavart, egyedülálló anyának a törvénytelen gyermeke, akit apja nem vállal fel, a másik nő pedig egy felvilágosult, tanár apának a lánya, aki mindig azt mondta neki, hogy egy lánynak tanulnia kell, bármi is történjék. És amikor az utcán lőnek, és bombák záporoznak a házakra, ő kiveszi a lányát az iskolából, és otthon tanítja.
A két nő sorsa Kabulban találkozik, ahol Marjam él a férjével, és Leila a családjával. Miután Leila szülei meghalnak a bombázások közepette, Marjam és férje fogadja be otthonába a lányt. Hamar kiderül, hogy a férj nem önfeláldozásból segít a neki, hanem feleségül akarja venni. Leila igent mond, hiszem szerelmét halottnak hiszi, és szíve alatt hordja közös gyermeküket.

Úgy gondolom, hogy a történelmi események, háborúk, folyamatos politikai változások mellett a könyv legérdekesebb pontja a három személy együttélése. Marjam megalázónak érzi, hogy egy fiatalabb nőre cserélte le a férje, és öregnek érzi magát. (Igazság szerint a harmincas éveiben van.) Leila próbálja megbékíteni az asszonyt, de ez sokáig nem sikerül. Leila gyermeke hamarosan megszületik. Rasid, a férj még csak fel sem emeli soha lányát, természetesen fiút várt. Marjamot módszeresen veri, a nő pedig már hozzászokott a kiszolgáltatottság érzéséhez, de a félelemhez nem. Az egyik verés alkalmával Leila beront a szobába, és megakadályozza, hogy férje az asszonyhoz nyúljon. Itt kezdődik a két nő mély barátsága, amely később anya-lánya kapcsolattá növi ki magát. Rasid mindkét nőt elveri az övével, ha bármilyen, neki nem tetsző kihágást tapasztal. A nők csak burkában, és csakis vele együtt hagyhatják el a házat.

Tudom, hogy mostanában már sokkal ritkább, hogy egy afgán férfinek több felesége van. Azonban vannak olyan dolgok, amik egy családban megtörténnek, és senki sem beszél róluk. Hiába akar egy nő elmenekülni a férjétől, a háborús övezetből, ha az utcán megállítják a rendőrök, és visszaviszik a férjének. Ott azután olyan büntetést kap, hogy sosem felejti el. Belenéz a tükörbe, hiányzik két elülső foga, és ez örökre emlékezteti arra, hogy nő. Hogy kiszolgáltatott. Hogy kiszolgáltatott nő.



2014. augusztus 25., hétfő

The 20th ELTE Summer University

Túl a 20. ELTE Nyári Egyetemen...Pénteken lett vége az egy hónapos programnak, és már vasárnap furcsán éreztem magam, hogy másnap nem kell bemennem. Persze jól esik a pihenés, és hogy nem kell napi hat órát végigállni, de a hangulat, a csoportok és a kollégák már most hiányoznak. Ez volt az első év, amikor mind a négy héten tanítottam. Két éve asszisztens voltam, és akkor már tanítottam is (heti 3 alkalommal), tavaly két hétig (napi 6 órában), most pedig egy hónapig, napi 6 órában. Szerencsére többet már nem lehet tanítani, így elértem a munka maximumát. :D

Ebben az évben már grammatikatanár voltam! (úgy tűnik, ehhez már elég tapasztalt vagyok) :) Délelőtt volt egy-egy nyelvtanórám, délután pedig az egyik csoportban egy gyakorló óra. 

Idén egy teljesen kezdő és egy intermediate 1-es csoportot kaptam (akik gyakorlatilag újrakezdők voltak). Nagyon különböző életkorú és személyiségű diákok voltak a csoportokban (a 19 éves egyetemistától a 65 éves nyugdíjasig, a paptól az iskolaigazgatóig), voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy nehezen működik a csoportdinamika, de azért a végére szépen összekovácsolódtunk a búcsúbulira. :)) Közösen énekeltük a zárón a KFT Afrika című slágerét, s illusztrációkat készítettünk a dalhoz:



Szavannák, fekete nők...


...ó ó ó Afrika!


A búcsúest tehát nagyon jól sikerült, utána még elmentünk a diákokkal és néhány tanárral az Ellátó Kertbe egy kis ellátásra. :) Szerencsére még lesz egy tanári afterparty, amit már nagyon várok. ;)
Egyébként megint voltunk Szentendrén, de nagyon jó volt, mert egy másik - a Kisalföld - régióban volt a vezetés, így nem volt unalmas nekem, annak ellenére, hogy két hónap alatt másodszor voltam a Skanzenben. A városi séta is nagyon jó volt, Szentendre hangulatát egyszerűen nem lehet megunni.






A balatoni kirándulásra ebben az évben sem jutottam el (igaz, volt felmentésem: a legjobb barátnőm, Barbi lánybúcsúján voltam), de legalább még egy ok, hogy várjam a következő nyári egyetemet! :)


2014. július 28., hétfő

Osztrák-magyar nyári egyetem

Már elkezdődött az internacionális nyári egyetem (ami eddig volt "A nyári egyetem"), de még nem írtam kis reflexiót az osztrák-magyar nyári egyetemről. Most bepótolom az elmaradást, mert félek, hogy teljesen belefeledkezem az új munkába és az új élményekbe. 

Nem tudom, hogy, de hirtelen belecsöppentem az osztrák-magyar programba, ahol kommunikációt és médianyelvet tanítottam a haladó csoportban, és Konversation-t az Anfänger-Gruppében. (kezdő csoport). Ez egy sokkal kisebb, ám annál családiasabb és szerethetőbb nyári egyetem, csak tizenegy osztrák diák tanult nálunk. Két nagyon kedves osztrák kolléga tanította a magyar résztvevőket németül, mi pedig a magyarul tanulni vágyókat. Nagyon örültem, hogy használhattam a németet tanítási szituációban, nyelvgyakorlásnak is nagyszerű volt ez a program. Ezen kívül ki kell emelnem a közös munkát és beszélgetéseket a kollégákkal. Mivel ilyen kevesen voltunk, sokkal jobban lehetett együtt dolgozni, és szuper volt együtt ebédelni :) Nekem ez nagyon sokszor hiányzik a nyelviskolában például, hogy nem is ismerem a kollégákat. Az egyetemen ez sokkal jobb, viszont ott is ritkán találkozunk, nincs egy jó kis tanári szoba stb.

A diákokkal is jó viszony alakult ki, kirándultunk Szentendrére, és a búcsúest igazán jól sikerült, kaptam tíz kiló csokit, a csoportom pedig az átköltött akusztikus Mizu-t adta elő, ami közönségsikert aratott! (Meg is tanulta mindenki a "vastaps" szót) Roselind pedig egy kis mesét írt nekünk, amit előadott, és le is írt nekünk kézzel. (lásd: előző poszt)

A reflexiók főleg pozitívak voltak, bár volt, aki szerint túl sok volt a játék, mint az óvodában! (ez is lehet negatív?) :D


Die Lehrerinnen in Szentendre (vor der Mühle :D), und Duncan



2014. július 15., kedd

Hihetetlen öröm


Két hét kikapcsolódásban volt részem, ami tényleg nagyon pihentető volt! Először egy hetet töltöttünk Bulgáriában az Aranyhomokon, utána pedig öt napon Siófokon, a Balatonnál. A tenger csodaszép volt, a strand homokos, a hangulat szuper. Ugyan néha félreértéshez vezetett, amikor valamit kértünk valamit, és a választ hallva helyeselve bólogattunk. Ilyenkor a bolgár boltosok vagy pincérek elbizonytalanodva kérdezték, hogy akkor valami mást kérünk? "Nem, miért kérnénk mást? Ezt kérjük. Igen, ezt." (bólogatva) Ők pedig ideadták, amit először kértünk, de magukban biztos nem tudtak hova tenni minket. 

Még a nyaralás előtt megtudtam, hogy tanítani fogok az ELTÉ-n az Osztrák-magyar nyári egyetemen!! Nagyon megörültem a hírnek, először úgy volt, hogy napi 90 percet kapok, de végül kétszer 90 perc lett belőle, úgyhogy most két hétig fulltime ezt csinálom. A kezdő csoportban Konversation-t, a haladóban médianyelvet, kommunikációt és nyelvhasználati stratégiákat tanítok. Érdekes, mert végre használhatom a németet közvetítőnyelvként, de nehéz is, mert eddig szinte mindig az angolt kellett használni, úgyhogy bele kell rázódni. Na meg az osztrák és a német közötti különbség is megjelenik, tudom az Erdäpfel-t és a Marille-t és még más példákat, na de a ma megtanult Topfen-t eddig nem ismertem. (ami Quark-ot, azaz túrót jelent.) Ez a második napom itt, és nagyon élvezem!

A legjobb hírt a végére hagytam: megkaptam az értesítést E-mailben, és felvettek az Alkalmazott nyelvészet doktori programra, ráadásul államilag finanszírozott képzésre!!!! :) :) :) Nem gondoltam, hogy felvehetnek államira, és ez most eléggé megváltoztatta a terveimet, mert tényleg a fizetősre készültem. (lélekben) Még nem tudom, maradhatok-e mellette vállalkozó, legalább félállásban, de majd minden kiderül szeptember 3-án, a beiratkozáson!! :)

2014. július 11., péntek

Olyan jó ilyet kapni és olvasni!

"Épp az imént olvastam pályázatodról a Marie Claireben, először is hadd gratuláljak!
...
A pályázatod azért keltette fel az érdeklődésem, mert 3 olyan területet egyesít, ami az utóbbi években kezdett el érdekelni. A nők és a menekültek ügyét, illetve a magyartanítást.
Nagyon szívesen segítenék valamilyen módon Neked, vagy a programban önkéntesként, amennyiben erre van valamilyen lehetőség. De ha csak szimpla tanáccsal szolgálsz ezzel a pályával kapcsolatban, azt is nagyon szívesen venném."

2014. július 6., vasárnap

Werkvideo



A Marie Claire-fotózásról készült egy kis videó, most megmutatom. :)

A zsűri pedig részletesen kifejtette a kiválasztás szempontjait, és bemutatott más kiemelkedő pályázatokat is a következő cikkben:


Nagyon örültem a cikknek, hogy újbóli megerősítést kaptam a programom hasznossága és értéke felől. :) Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nem a bicskei táborban élő menekült nőknek tartok nyelvórát, hanem azoknak, akik már Budapesten próbálnak beilleszkedni. De közülük a legtöbben persze Bicskét is megjárták.

Most már elmondhatom, hogy kaptam sok pozitív visszajelzést. Ma egy hasonló pályára készülő fiatal lány írt nekem nagyon kedves és megtisztelő üzenetet!!! 

Remélem, hogy ennek a projektnek tényleg lesz folytatása a későbbiekben, de ez még a jövő zenéje. :)

2014. június 16., hétfő

Még mielőtt kitörne a nyár...

Nemsokára itt a várva-várt nyaralás! Én is egy kicsit pihenni fogok. Június végén befejeződik az összes kurzusom, és júliusban kicsit kikapcsolódom. Két hét múlva irány Bulgária, utána meg a Balaton...:) Szerintem minden tanárnak kellene a nyári szünet, annak is, aki vállalkozó...na de a szünetet azért így is megtartom, ha nem is teljesen. Augusztusban pedig újra nyári egyetem!

Még mindig a pályázat hatása alatt vagyok. Nagyon meghatott a sok gratuláció, amit kaptam a családtól, a barátaimtól és az ismerőseimtől. Vajon megérdemlem ezt mind? Remélem, hogy igen, és mindent meg fogok tenni, hogy jól sikerüljön a program. A nyaralás után bele is vágok majd a tananyag kidolgozásába. Már most sokat gondolkozom rajta, a témák megvannak, azokhoz fogok szövegeket írni/választani, gyakorlatokat készíteni. 

Ma Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója (és a Marie Claire kampány zsűritagja) meghívására ellátogattam az AI irodájába. Nagyon jó volt beszélgetni a projektről, és többet megtudni a szervezet munkájáról és célkitűzéseiről.

A másik fontos történés: túl vagyunk a felvételin! Jelentkeztem az ELTE Alkalmazott Nyelvészet doktori programjára, magyar mint idegen nyelv szekcióra. Ha minden jól megy, szeptembertől újra tanulni fogok (persze tanítani is). :) Ki akarom próbálni magam, mennyire működnék tudományos kutatásokban, írásban, előadásban. Minél többet meg akarok tudni a nyelvtanításról, a MID-tanításról. Aztán majd ki tudja, mit hoz a jövő...


2014. június 13., péntek

Büszkeség

Tegnap megjelent a júliusi Marie Claire Magazin, úgyhogy immár hivatalosan is bejelenthetem, hogy a 2014-es ÚJJÁSZÜLETÉS - Törődj magaddal! Törődj másokkal is! című kampány Törődj a nőkkel! kategóriájában én lettem a győztes!! :)


A projektem egy menekült nőknek szóló magyar nyelvi kurzus, női témákkal. Szó lesz a továbbtanulás fontosságáról, a munkavállalásról, a családról, az ideális párkapcsolatról, a mindennapi életről és természetesen a szépségápolásról.
Tervem szerint létrehozok a kurzuson résztvevők számára egy olyan tananyagot, amelynek célja a főként a kommunikatív, a szociális és az interkulturális kompetencia fejlesztése.
Mottóm:
"A nyelvtanulás nemcsak idegen nyelvek, hanem különböző kultúrák találkozása is."

A programra 16, legalább B1 szintű magyar nyelvtudással rendelkező, menekült nő jelentkezését várom.

A kurzus a tananyag létrehozását követően, valószínűleg novemberben kezdődik.



Szeretnék gratulálni a többi győztesnek a nagyszerű vállalkozásaikhoz és új ötleteikhez:

Németh-Tavasz Brigittának, akinek pilatestechnikán alapuló rehabilitációs programja mellrákműtéten átesett nőknek segít a testi és lelki felépülésben.

Rácz Tündének, aki művészetterápiás élménycsoportot tart gyerekeknek, s ez oldja a gyerekek feszültségét és szorongását, fejleszti kreatív képességeiket.

Eperjesi Ágnes képzőművésznek, aki szeretné elérni, hogy a nők és a képzőművészet közelebb kerüljenek egymáshoz, s ezt múzeumpedagógiai eseményekkel, genderszempontú kutatásokkal és ezek publikálásával képzeli el.

A különdíjasnak, Kánya Kingának, aki egy önismereti és fejlesztő csomagot hozott létre, "kimeNŐ" címmel.




2014. június 11., szerda

Interkulturális hétvége

Hétvégén nagyon sok interkulturális élményben volt részem. Korábban megbeszéltük a tanítványaimmal, hogy a kurzus zárásaként mindenki főz a másiknak egy-egy nemzeti ételt. Először úgy terveztük, hogy együtt főzünk, de végül mindenki meg akart hívni mindenkit magához, úgyhogy a vendégeskedés mellett döntöttünk. Pénteken az arab konyha remekeiből kóstolhattunk. Minden annyira finom volt! Zöldséges-mandulás rizst (padlizsánnal, karfiollal), csirkét, házi készítésű joghurtot és egy különleges, petrezselymes salátát ettünk. A petrezselyem neve fársziul "jafari", ami egy tanítványom vezetékneve. :) Így szoktam más szavakat is megjegyezni, például a "nur" jelentése fény, és sok férfit hívnak így.
Az ételekre visszatérve, desszertként tejberizst kaptunk dióval és fahéjjal, kávét, fagyit...szóval nem maradtunk éhesek! :) Egyébként mindenki kanállal ette a rizst és a csirkét, csak én késsel-villával. Nagyon jól éreztük magunkat.

Vasárnap születésnapi zsúron voltam! Annyian voltak a kis lakásban, hogy én biztos nem mertem volna ennyi vendéget hívni. Ettünk masni alakú süteményt, tortát, itt is volt a finom tejberizsből. Ehhez szinte mindenki forró fekete teát kért. Egyébként tényleg buli volt, a nők még táncoltak is, nagyon szépen, a tanítványom felvette a népviseletét, amit ő maga varrt. Tényleg gyönyörű volt. Ezekről a dolgokról sajnos nincs képem, hiszen róluk nem lehet csak úgy bármilyen helyzetben képeket csinálni - ezt is fontos megtanulni. Na és persze csak nők és gyerekek voltunk. (Összesen vagy harmincan)

Valamikor a jövő héten én is meghívom magunkhoz a csoportot. Két hete gondolkozom, hogy mit főzzek...:)





2014. június 3., kedd

Felmértük a szintet

A múlt héten volt a nyelviskolában a menekültek szintfelmérése, akik közül a legjobbak (tízen-tizenketten) lehetőséget kapnak a szakmatanulásra. Nagyon hasznos két délután volt számomra, hiszen nyilvánvalóan kevés tapasztalatom van a témakörben. Ez volt a második ilyen szintfelmérés, amelyen részt vettem. Ugyanakkor durva, hogy a menekültekkel kapcsolatban már egészen sok tapasztalatom van, annak ellenére, hogy tavaly január óta dolgozom csak velük. És ez a tapasztalat csak gyűlik, gyűlik...:) És ez jó. Fontos. Úgy érzem, a szociálisan nyughatatlan oldalamat ki tudom elégíteni ezzel a munkával, és a szakmai tudást (amit szereztem és még meg fogok szerezni) szintén kamatoztatni tudom ezen a területen.

Egyetemista diákokat tanítani annyira más...néha viszont el kell határozni magunkat: (majdnem) ugyanúgy kell dolgozni, mintha az eltén tartanék egy Erasmus-órát. Nem szabad sajnálkozni, és túlcsordulni az érzelmekben. Ugyanúgy ki kell próbálni a páros munkát, a csoportmunkát, egyéb kooperatív módszereket. Ha már megismerték ezeket a diákok, működni fog. Ezt tapasztalatból mondom. A magyarázatoknál persze próbálok minél egyszerűbben fogalmazni, hiszen a nyelvészeti fogalmak azért csak egy szűk kör számára elérhetőek. És ez így van jól.

Visszatérve a szintfelmérésre: voltak ismerős arcok a táborból :). Meg olyanok is voltak, akik már érettségiznek egy magyar iskolában. Meg olyanok is, akik felsőfokon beszélnek magyarul. Meg olyanok is, akik folyékonyan beszélnek, de írni nem tudnak.

Próbáltunk igazodni a vizsgázókhoz. Nehéz volt a szintfelmérő teszt, hiszen jobbára csak nyelvtani kérdések voltak. Mondatokat kellett kiegészíteni. A tavalyi, karikázós teszthez képest ez azért nehezebb volt (és összetettebb is), de én hiányoltam egy-egy szövegértés vagy szövegalkotási készségeket mérő feladatot is. Már látom, hogy a szakmatanulás során egy vagy két, ötszáz oldalas könyvet kell(ene) elolvasniuk magyarul, ami még az anyanyelvi diák számára sem leányálom. Ha segítséget is kapnak otthon vagy a magyarórán, akkor sem mindegy, mennyire tudnak szöveget olvasni. Vagy éppen írni. (A vizsgán muszáj lesz...)

Virágkötőimmel és manikűröseimmel az utolsó órákhoz érkeztünk. Az utolsó téma a munka, pont aktuális! Holnapra készültem álláshirdetésekkel, el fogunk játszani egy állásinterjút, megismerkedünk az önéletrajzzal. :)

2014. május 28., szerda

Születésnap a Hungarolingua felett

Már régen írtam, de sok minden történt velem a magyartanítással kapcsolatban. Most szépen, lépésről lépésre beszámolok mindenről. Egyébként is nagyon szeretném fejleszteni a blogomat, olvasókat gyűjteni, ehhez pedig az kell, hogy gyakrabban és részletesebben írjak.

Először is visszaugrunk egyet április havába, amikor volt a születésnapom. A számomra nagyon kedves szakmatanuló menekültcsoportom nagyon meglepett...előre megnézték facebookon, hogy mikor születtem. Már láttam, hogy nagyon sutyorognak valamiről, és sejtettem is, hogy a szülinapomról lehet szó, na de azért ez tényleg nagy pillanat volt! Megvárták egymást a folyosón, és tortával, énekelve jöttek be a terembe...ajándékokat hoztak nekem! Volt chips, torta, üdítő, mindenféle finomság. Számomra annyira megható, hogy nagyon kevés pénzből élő emberek ilyen figyelmesek és kedvesek lehetnek, és fontosnak tartják, hogy meglepjenek engem. Pedig nem vártam semmi ilyesmit, nyilván. 


Linda (Marie kislánya), Marie, én, Farzana

vágás :)


nem is kívánhatnék többet...(azért kívántam!)

Linda, Marie, én, Sara

Azóta a csoport még egy taggal bővült, Raihanával. Ő már nyolc éve él Magyarországon, nagyon jól beszél magyarul, így ő főként a szakmai nyelv miatt csatlakozott hozzánk.
Mindenkinek sikerült a szakmai vizsga, oklevelet szereztek a lányok virágkötő illetve manikűr-pedikűr szakmában. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy gyereknevelés, nyelvtanulás, iskolai vizsgák és a napi házimunka mellett erre is maradt idejük és erejük. Sara nagyon sokat gyakorolt, ügyes manikűrös és pedikűrös, én is szoktam járni hozzá már. :) Marie és Farzana ügyes virágkötők lettek, most munkát keresnek. 

A kurzusból összesen 3 alkalom van vissza, úgyhogy én már lélekben készülök a búcsúzásra. Ez a 10 hónap nagyon tartalmas volt, sokat fejlődtek a lányok mind magyartudásban, mind tapasztalatban. Megtanultak egy szakmát, amit szeretnek és szívesen csinálnak, és ez a projekt legfontosabb eredménye. Lesz egy záró rendezvény, amire én is meghívást kaptam. Ott minden résztvevő bemutathatja, hogy mit tanult a projekt során. Kíváncsian várom a végét, de egyben jó nagy adag zsebkendővel fogok készülni az utolsó közös magyarórára...:')

2014. április 21., hétfő

2014. április 17., csütörtök

A mai magyarórán történt



Ha majd egy diák megkérdezi, hogy minek megtanulni ennyi igekötőt, akkor ezt a sztorit fogom elmesélni. :)

- H., ma is mész dolgozni a tortilla bárba?
- Igen, de ma egyedül leszek!
- Hogyhogy?
- Szilvi levágta a kezét, úgyhogy nem tud jönni.
- Mi? Micsoda?? Levágta a kezét??
- Igen, levágta a kezét.
- Elvágta csak, ugye??
- Ja, igen. :DDD

2014. március 28., péntek

Erasmus-csoportom

Hahó!

Most egy kicsit az idei félévi Erasmus-csoportomról írok. Számomra teljesen hihetetlen, de már negyedik féléve tanítok erasmusos diákokat magyarul!!! Ez a 4. csoportom tehát, kezdők (mint eddig), a változás csak annyi, hogy heti 2x90 percben tanulunk együtt. Ez viszont annyira más, nem gondoltam volna, hogy ennyit számít heti plusz 90 perc. Sokkal jobb, hogy hetente kétszer találkozunk, gyakorolunk, beszélgetünk. Nem felejtenek el mindent! :D Mondjuk az előző csoportokban is tanulgattak a diákok, és ügyesek is voltak. A motiváltak maradtak, a néhány nem-motivált pedig feladta, és elment. Tudom, hogy az Erasmus nem igazán arról szól, hogy halálra tanuljuk magunkat, de azért szeretem, ha nem kell minden órán újra megtanítani az "asztal" és a "szék" szavakat, és nem néznek rám csodálkozva egy olyan kérdés hallatán, hogy "Hány éves vagy?". Na itt ez sokkal jobban működik, mint eddig bármikor. :) És ebben az is sokat segít, hogy gyakrabban találkozunk.

Sokkal jobban lehet haladni, ügyesek, és érdekli őket a nyelv! (Például tanultuk az igeragozást, és a következő órán láttam, hogy az egyik diákom egy csomó igét elragozott a füzetébe, pedig nem is ez volt a házi feladat! És meg is kérdezte, hogy mit jelent a "késik" ige.)
Vannak persze, akiknek erősebb a motivációjuk: pl. van egy srác, aki félig magyar, de csak most kezdett el tanulni, a másiknak meg magyar barátnője van, aki ráadásul pécsi :) Érdekes, hogy egy másik csoportban a diákomnak szintén magyar barátnője volt, pécsi, és a neve is ugyanaz :D Reméljük nem ugyanaz a lány :P
Aminek örülök, hogy azok a diákok, akiknek semmi különleges kötődésük sincs sem az országhoz, sem a nyelvhez, azok is érdeklődőek! Ez nagyon jó érzés nekem :)

Extra ebben a félévben az is, hogy kaptam interaktív táblás termet! Volt már néhány anyagom egy előző félévről, és most is készítettem újakat, csináltunk hallásértést képpel, voltak interaktív gyakorlatok, meg a fontos nyelvtani táblázatokat ki szoktam vetíteni (amelyek nincsenek benne a könyvben). Úgy érzem, egyre inkább kikerülhető a közvetítőnyelv-használat. Persze nyilván kell használnom az angolt, hiszen a nyelvtant valahogy el kell magyarázni, de az interaktív anyagok olyan mértékben segítenek, hogy pl. egy gyakorló és szókincsfejlesztő órán már alig kell megszólalnom nem magyarul. :))) Szerintem ez a jövő!

Nem vitatom azt, hogy kell beszélni a diákokkal angolul, németül, óra előtt, óra után satöbbi...de azért mégis jó, ha ők jönnek rá arra, hogy mit jelent egy szó, és nem én nyögöm be angolul. Sokkal gyorsabban és tartósabban vésődik be a memóriájukba. Jó dolog, hogy amiket pedagógiaórákon és módszertanon tanultam, azt itt is látom a valóságban.

Szóval rajta vagyok az idegennyelvi kompetenciám fejlesztésén, és örömmel jelentem, hogy sikerült az angol b2-es nyelvvizsgám!! És nem állok meg! :-)