2014. június 16., hétfő

Még mielőtt kitörne a nyár...

Nemsokára itt a várva-várt nyaralás! Én is egy kicsit pihenni fogok. Június végén befejeződik az összes kurzusom, és júliusban kicsit kikapcsolódom. Két hét múlva irány Bulgária, utána meg a Balaton...:) Szerintem minden tanárnak kellene a nyári szünet, annak is, aki vállalkozó...na de a szünetet azért így is megtartom, ha nem is teljesen. Augusztusban pedig újra nyári egyetem!

Még mindig a pályázat hatása alatt vagyok. Nagyon meghatott a sok gratuláció, amit kaptam a családtól, a barátaimtól és az ismerőseimtől. Vajon megérdemlem ezt mind? Remélem, hogy igen, és mindent meg fogok tenni, hogy jól sikerüljön a program. A nyaralás után bele is vágok majd a tananyag kidolgozásába. Már most sokat gondolkozom rajta, a témák megvannak, azokhoz fogok szövegeket írni/választani, gyakorlatokat készíteni. 

Ma Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója (és a Marie Claire kampány zsűritagja) meghívására ellátogattam az AI irodájába. Nagyon jó volt beszélgetni a projektről, és többet megtudni a szervezet munkájáról és célkitűzéseiről.

A másik fontos történés: túl vagyunk a felvételin! Jelentkeztem az ELTE Alkalmazott Nyelvészet doktori programjára, magyar mint idegen nyelv szekcióra. Ha minden jól megy, szeptembertől újra tanulni fogok (persze tanítani is). :) Ki akarom próbálni magam, mennyire működnék tudományos kutatásokban, írásban, előadásban. Minél többet meg akarok tudni a nyelvtanításról, a MID-tanításról. Aztán majd ki tudja, mit hoz a jövő...


2014. június 13., péntek

Büszkeség

Tegnap megjelent a júliusi Marie Claire Magazin, úgyhogy immár hivatalosan is bejelenthetem, hogy a 2014-es ÚJJÁSZÜLETÉS - Törődj magaddal! Törődj másokkal is! című kampány Törődj a nőkkel! kategóriájában én lettem a győztes!! :)


A projektem egy menekült nőknek szóló magyar nyelvi kurzus, női témákkal. Szó lesz a továbbtanulás fontosságáról, a munkavállalásról, a családról, az ideális párkapcsolatról, a mindennapi életről és természetesen a szépségápolásról.
Tervem szerint létrehozok a kurzuson résztvevők számára egy olyan tananyagot, amelynek célja a főként a kommunikatív, a szociális és az interkulturális kompetencia fejlesztése.
Mottóm:
"A nyelvtanulás nemcsak idegen nyelvek, hanem különböző kultúrák találkozása is."

A programra 16, legalább B1 szintű magyar nyelvtudással rendelkező, menekült nő jelentkezését várom.

A kurzus a tananyag létrehozását követően, valószínűleg novemberben kezdődik.



Szeretnék gratulálni a többi győztesnek a nagyszerű vállalkozásaikhoz és új ötleteikhez:

Németh-Tavasz Brigittának, akinek pilatestechnikán alapuló rehabilitációs programja mellrákműtéten átesett nőknek segít a testi és lelki felépülésben.

Rácz Tündének, aki művészetterápiás élménycsoportot tart gyerekeknek, s ez oldja a gyerekek feszültségét és szorongását, fejleszti kreatív képességeiket.

Eperjesi Ágnes képzőművésznek, aki szeretné elérni, hogy a nők és a képzőművészet közelebb kerüljenek egymáshoz, s ezt múzeumpedagógiai eseményekkel, genderszempontú kutatásokkal és ezek publikálásával képzeli el.

A különdíjasnak, Kánya Kingának, aki egy önismereti és fejlesztő csomagot hozott létre, "kimeNŐ" címmel.




2014. június 11., szerda

Interkulturális hétvége

Hétvégén nagyon sok interkulturális élményben volt részem. Korábban megbeszéltük a tanítványaimmal, hogy a kurzus zárásaként mindenki főz a másiknak egy-egy nemzeti ételt. Először úgy terveztük, hogy együtt főzünk, de végül mindenki meg akart hívni mindenkit magához, úgyhogy a vendégeskedés mellett döntöttünk. Pénteken az arab konyha remekeiből kóstolhattunk. Minden annyira finom volt! Zöldséges-mandulás rizst (padlizsánnal, karfiollal), csirkét, házi készítésű joghurtot és egy különleges, petrezselymes salátát ettünk. A petrezselyem neve fársziul "jafari", ami egy tanítványom vezetékneve. :) Így szoktam más szavakat is megjegyezni, például a "nur" jelentése fény, és sok férfit hívnak így.
Az ételekre visszatérve, desszertként tejberizst kaptunk dióval és fahéjjal, kávét, fagyit...szóval nem maradtunk éhesek! :) Egyébként mindenki kanállal ette a rizst és a csirkét, csak én késsel-villával. Nagyon jól éreztük magunkat.

Vasárnap születésnapi zsúron voltam! Annyian voltak a kis lakásban, hogy én biztos nem mertem volna ennyi vendéget hívni. Ettünk masni alakú süteményt, tortát, itt is volt a finom tejberizsből. Ehhez szinte mindenki forró fekete teát kért. Egyébként tényleg buli volt, a nők még táncoltak is, nagyon szépen, a tanítványom felvette a népviseletét, amit ő maga varrt. Tényleg gyönyörű volt. Ezekről a dolgokról sajnos nincs képem, hiszen róluk nem lehet csak úgy bármilyen helyzetben képeket csinálni - ezt is fontos megtanulni. Na és persze csak nők és gyerekek voltunk. (Összesen vagy harmincan)

Valamikor a jövő héten én is meghívom magunkhoz a csoportot. Két hete gondolkozom, hogy mit főzzek...:)





2014. június 3., kedd

Felmértük a szintet

A múlt héten volt a nyelviskolában a menekültek szintfelmérése, akik közül a legjobbak (tízen-tizenketten) lehetőséget kapnak a szakmatanulásra. Nagyon hasznos két délután volt számomra, hiszen nyilvánvalóan kevés tapasztalatom van a témakörben. Ez volt a második ilyen szintfelmérés, amelyen részt vettem. Ugyanakkor durva, hogy a menekültekkel kapcsolatban már egészen sok tapasztalatom van, annak ellenére, hogy tavaly január óta dolgozom csak velük. És ez a tapasztalat csak gyűlik, gyűlik...:) És ez jó. Fontos. Úgy érzem, a szociálisan nyughatatlan oldalamat ki tudom elégíteni ezzel a munkával, és a szakmai tudást (amit szereztem és még meg fogok szerezni) szintén kamatoztatni tudom ezen a területen.

Egyetemista diákokat tanítani annyira más...néha viszont el kell határozni magunkat: (majdnem) ugyanúgy kell dolgozni, mintha az eltén tartanék egy Erasmus-órát. Nem szabad sajnálkozni, és túlcsordulni az érzelmekben. Ugyanúgy ki kell próbálni a páros munkát, a csoportmunkát, egyéb kooperatív módszereket. Ha már megismerték ezeket a diákok, működni fog. Ezt tapasztalatból mondom. A magyarázatoknál persze próbálok minél egyszerűbben fogalmazni, hiszen a nyelvészeti fogalmak azért csak egy szűk kör számára elérhetőek. És ez így van jól.

Visszatérve a szintfelmérésre: voltak ismerős arcok a táborból :). Meg olyanok is voltak, akik már érettségiznek egy magyar iskolában. Meg olyanok is, akik felsőfokon beszélnek magyarul. Meg olyanok is, akik folyékonyan beszélnek, de írni nem tudnak.

Próbáltunk igazodni a vizsgázókhoz. Nehéz volt a szintfelmérő teszt, hiszen jobbára csak nyelvtani kérdések voltak. Mondatokat kellett kiegészíteni. A tavalyi, karikázós teszthez képest ez azért nehezebb volt (és összetettebb is), de én hiányoltam egy-egy szövegértés vagy szövegalkotási készségeket mérő feladatot is. Már látom, hogy a szakmatanulás során egy vagy két, ötszáz oldalas könyvet kell(ene) elolvasniuk magyarul, ami még az anyanyelvi diák számára sem leányálom. Ha segítséget is kapnak otthon vagy a magyarórán, akkor sem mindegy, mennyire tudnak szöveget olvasni. Vagy éppen írni. (A vizsgán muszáj lesz...)

Virágkötőimmel és manikűröseimmel az utolsó órákhoz érkeztünk. Az utolsó téma a munka, pont aktuális! Holnapra készültem álláshirdetésekkel, el fogunk játszani egy állásinterjút, megismerkedünk az önéletrajzzal. :)