2014. augusztus 26., kedd

Ezeregy tündöklő nap

Bevallom őszintén, Khaled Hosseini regényeit a menekültekkel való kapcsolatom miatt kezdtem el olvasni. Tudom, hogy nem szoktam könyvekről írni, de itt az ideje, hogy elkezdjem, hiszen az Ezeregy tündöklő nap című regény Afganisztánról szól, arról az országról, ahonnan menekült tanítványaim nagy része érkezett.

Először a Papírsárkányok című regényt olvastam el, és szerintem az is érdekes és tanulságos volt, a második könyv mégis sokkal jobban megérintett, valószínűleg azért, mert nőkről szól, nők nyomorúságát és kiszolgáltatottságát mutatja be. Mindkét regény bestseller lett, és ez azért lehet, mert egy kevéssé ismert kultúráról érthetően szólal meg mind a két mű.

Az Ezeregy tündöklő nap címéből asszociálhatnánk arra, hogy egy varázslatos mese következik. Elvárásainknak olyan értelemben eleget tesz a szöveg, hogy egy idegen, keleti kultúráról mesél, és két külön világból érkező nő életének összefonódását mutatja meg az olvasónak. Azonban ez a mese egyáltalán nem gyerekeknek való.

Az egyik nő egy szegény, zavart, egyedülálló anyának a törvénytelen gyermeke, akit apja nem vállal fel, a másik nő pedig egy felvilágosult, tanár apának a lánya, aki mindig azt mondta neki, hogy egy lánynak tanulnia kell, bármi is történjék. És amikor az utcán lőnek, és bombák záporoznak a házakra, ő kiveszi a lányát az iskolából, és otthon tanítja.
A két nő sorsa Kabulban találkozik, ahol Marjam él a férjével, és Leila a családjával. Miután Leila szülei meghalnak a bombázások közepette, Marjam és férje fogadja be otthonába a lányt. Hamar kiderül, hogy a férj nem önfeláldozásból segít a neki, hanem feleségül akarja venni. Leila igent mond, hiszem szerelmét halottnak hiszi, és szíve alatt hordja közös gyermeküket.

Úgy gondolom, hogy a történelmi események, háborúk, folyamatos politikai változások mellett a könyv legérdekesebb pontja a három személy együttélése. Marjam megalázónak érzi, hogy egy fiatalabb nőre cserélte le a férje, és öregnek érzi magát. (Igazság szerint a harmincas éveiben van.) Leila próbálja megbékíteni az asszonyt, de ez sokáig nem sikerül. Leila gyermeke hamarosan megszületik. Rasid, a férj még csak fel sem emeli soha lányát, természetesen fiút várt. Marjamot módszeresen veri, a nő pedig már hozzászokott a kiszolgáltatottság érzéséhez, de a félelemhez nem. Az egyik verés alkalmával Leila beront a szobába, és megakadályozza, hogy férje az asszonyhoz nyúljon. Itt kezdődik a két nő mély barátsága, amely később anya-lánya kapcsolattá növi ki magát. Rasid mindkét nőt elveri az övével, ha bármilyen, neki nem tetsző kihágást tapasztal. A nők csak burkában, és csakis vele együtt hagyhatják el a házat.

Tudom, hogy mostanában már sokkal ritkább, hogy egy afgán férfinek több felesége van. Azonban vannak olyan dolgok, amik egy családban megtörténnek, és senki sem beszél róluk. Hiába akar egy nő elmenekülni a férjétől, a háborús övezetből, ha az utcán megállítják a rendőrök, és visszaviszik a férjének. Ott azután olyan büntetést kap, hogy sosem felejti el. Belenéz a tükörbe, hiányzik két elülső foga, és ez örökre emlékezteti arra, hogy nő. Hogy kiszolgáltatott. Hogy kiszolgáltatott nő.



2014. augusztus 25., hétfő

The 20th ELTE Summer University

Túl a 20. ELTE Nyári Egyetemen...Pénteken lett vége az egy hónapos programnak, és már vasárnap furcsán éreztem magam, hogy másnap nem kell bemennem. Persze jól esik a pihenés, és hogy nem kell napi hat órát végigállni, de a hangulat, a csoportok és a kollégák már most hiányoznak. Ez volt az első év, amikor mind a négy héten tanítottam. Két éve asszisztens voltam, és akkor már tanítottam is (heti 3 alkalommal), tavaly két hétig (napi 6 órában), most pedig egy hónapig, napi 6 órában. Szerencsére többet már nem lehet tanítani, így elértem a munka maximumát. :D

Ebben az évben már grammatikatanár voltam! (úgy tűnik, ehhez már elég tapasztalt vagyok) :) Délelőtt volt egy-egy nyelvtanórám, délután pedig az egyik csoportban egy gyakorló óra. 

Idén egy teljesen kezdő és egy intermediate 1-es csoportot kaptam (akik gyakorlatilag újrakezdők voltak). Nagyon különböző életkorú és személyiségű diákok voltak a csoportokban (a 19 éves egyetemistától a 65 éves nyugdíjasig, a paptól az iskolaigazgatóig), voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy nehezen működik a csoportdinamika, de azért a végére szépen összekovácsolódtunk a búcsúbulira. :)) Közösen énekeltük a zárón a KFT Afrika című slágerét, s illusztrációkat készítettünk a dalhoz:



Szavannák, fekete nők...


...ó ó ó Afrika!


A búcsúest tehát nagyon jól sikerült, utána még elmentünk a diákokkal és néhány tanárral az Ellátó Kertbe egy kis ellátásra. :) Szerencsére még lesz egy tanári afterparty, amit már nagyon várok. ;)
Egyébként megint voltunk Szentendrén, de nagyon jó volt, mert egy másik - a Kisalföld - régióban volt a vezetés, így nem volt unalmas nekem, annak ellenére, hogy két hónap alatt másodszor voltam a Skanzenben. A városi séta is nagyon jó volt, Szentendre hangulatát egyszerűen nem lehet megunni.






A balatoni kirándulásra ebben az évben sem jutottam el (igaz, volt felmentésem: a legjobb barátnőm, Barbi lánybúcsúján voltam), de legalább még egy ok, hogy várjam a következő nyári egyetemet! :)