Első bejegyzésem a Nyári Egyetemről szól. Itt oktatási asszisztensként veszek részt (nagyon komoly elnevezés), ami azt jelenti, hogy segítünk a szervezésben, a programok kitalálásában és kiplakátolásában, az adminisztrációban, múzeumba megyünk a diákokkal, elkísérjük őket a táncházba, az étterembe, a postára, az orvoshoz, a vécére...na jó, oda még eddig senkit sem kellett, aztán ki tudja. :)
Ezeken kívül még taníthatunk/taníthattunk is. :) Ami azért nagy dolog, mivel a "nagytanárok" munkáját mi is elvégezzük, de persze csak egy részét. Mi egy ukrán csoportban tartottunk practice órákat, ahol igazából bármit lehet gyakoroltatni. Van, aki a délelőtt tanult nyelvtani részt gyakoroltatja, de van, aki teljesen más feladatokat visz be.
Mi a kommunikációt helyeztük a középpontba, és különböző témák köré építve többnyire beszélgetős feladatokat készítettünk. Emellett helyet kapott a szövegértés, az íráskészség fejlesztése, a kreatív feladatok (plakátkészítés), a hallott szöveg értése. A lányok megtanulták az Iskolatáska című slágert :P, és a Pálinkadalt is meghallgatták.
Az én témám az Iskola és a munka világa volt. Azért nem volt könnyű dolgom, mert az ukrán lányok 17-18 évesek, egy éve járnak egyetemre. Náluk egy-két évvel korábban véget ér a középiskola, és elkezdődik az egyetem. Ráadásul korukhoz képest is elég kislányok voltak, minden játékért rajongtak, sokat pusmogtak ukránul és vihogtak. De ha rájuk szóltunk, rögtön elhallgattak. (Majd kezdték elölről...) Szóval mindenki nagyon kedves volt és pozitív érzések kapcsolódtak a közös órákhoz.
Egyszer nagyon meglepődtem, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen óráik vannak az egyetemen. Mondták, hogy van irodalom, és elkezdtek kívülről verset mondani Tompa Mihálytól. Hadarva. Szerintem nem is értették a szövegét. Tudják a Himnusz és a Szózat összes versszakát. (Még a magyarok közül sem tudja mindenki) És sorolhatnám...hát leesett az állunk. Azt tudni kell, hogy őket egy kissé más módszerekkel tanítják, az oroszos-poroszos iskolai kultúrát nem kell bemutatnom. Ők tényleg tanultak este a kollégiumban! És bulizni sem mehettek természetesen. Azért, ahol lehetett, csíptek maguknak egy kis időt. :)
Tehát mások voltak, mint mi, de azért megtaláltuk a közös hangot. És ahhoz képest, hogy egy éve tanulnak magyarul...szuperek! De tényleg. Valamire mégis jó ez a fajta nyelvtanulás...:)
Amiket a legjobban élveztek: a versenyfeladatokat - az egyetemi campus megismerését, a plakátkészítést és -bemutatást (Álomiskolám), a szituációs feladatokat (állásinterjún), a "Mi akartam lenni gyerekkoromban"-Activityt....és sok minden mást :)
Csak akkor éreztem magam kellemetlenül, amikor sokat beszéltek ukránul, én pedig egy szót sem értettem. Még meg kell tanulni néhány nyelven, tudom én...:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése