Először is visszaugrunk egyet április havába, amikor volt a születésnapom. A számomra nagyon kedves szakmatanuló menekültcsoportom nagyon meglepett...előre megnézték facebookon, hogy mikor születtem. Már láttam, hogy nagyon sutyorognak valamiről, és sejtettem is, hogy a szülinapomról lehet szó, na de azért ez tényleg nagy pillanat volt! Megvárták egymást a folyosón, és tortával, énekelve jöttek be a terembe...ajándékokat hoztak nekem! Volt chips, torta, üdítő, mindenféle finomság. Számomra annyira megható, hogy nagyon kevés pénzből élő emberek ilyen figyelmesek és kedvesek lehetnek, és fontosnak tartják, hogy meglepjenek engem. Pedig nem vártam semmi ilyesmit, nyilván.
Linda (Marie kislánya), Marie, én, Farzana
vágás :)
nem is kívánhatnék többet...(azért kívántam!)
Linda, Marie, én, Sara
Azóta a csoport még egy taggal bővült, Raihanával. Ő már nyolc éve él Magyarországon, nagyon jól beszél magyarul, így ő főként a szakmai nyelv miatt csatlakozott hozzánk.
Mindenkinek sikerült a szakmai vizsga, oklevelet szereztek a lányok virágkötő illetve manikűr-pedikűr szakmában. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy gyereknevelés, nyelvtanulás, iskolai vizsgák és a napi házimunka mellett erre is maradt idejük és erejük. Sara nagyon sokat gyakorolt, ügyes manikűrös és pedikűrös, én is szoktam járni hozzá már. :) Marie és Farzana ügyes virágkötők lettek, most munkát keresnek.
A kurzusból összesen 3 alkalom van vissza, úgyhogy én már lélekben készülök a búcsúzásra. Ez a 10 hónap nagyon tartalmas volt, sokat fejlődtek a lányok mind magyartudásban, mind tapasztalatban. Megtanultak egy szakmát, amit szeretnek és szívesen csinálnak, és ez a projekt legfontosabb eredménye. Lesz egy záró rendezvény, amire én is meghívást kaptam. Ott minden résztvevő bemutathatja, hogy mit tanult a projekt során. Kíváncsian várom a végét, de egyben jó nagy adag zsebkendővel fogok készülni az utolsó közös magyarórára...:')
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése