Nem tudom, hogy, de hirtelen belecsöppentem az osztrák-magyar programba, ahol kommunikációt és médianyelvet tanítottam a haladó csoportban, és Konversation-t az Anfänger-Gruppében. (kezdő csoport). Ez egy sokkal kisebb, ám annál családiasabb és szerethetőbb nyári egyetem, csak tizenegy osztrák diák tanult nálunk. Két nagyon kedves osztrák kolléga tanította a magyar résztvevőket németül, mi pedig a magyarul tanulni vágyókat. Nagyon örültem, hogy használhattam a németet tanítási szituációban, nyelvgyakorlásnak is nagyszerű volt ez a program. Ezen kívül ki kell emelnem a közös munkát és beszélgetéseket a kollégákkal. Mivel ilyen kevesen voltunk, sokkal jobban lehetett együtt dolgozni, és szuper volt együtt ebédelni :) Nekem ez nagyon sokszor hiányzik a nyelviskolában például, hogy nem is ismerem a kollégákat. Az egyetemen ez sokkal jobb, viszont ott is ritkán találkozunk, nincs egy jó kis tanári szoba stb.
A diákokkal is jó viszony alakult ki, kirándultunk Szentendrére, és a búcsúest igazán jól sikerült, kaptam tíz kiló csokit, a csoportom pedig az átköltött akusztikus Mizu-t adta elő, ami közönségsikert aratott! (Meg is tanulta mindenki a "vastaps" szót) Roselind pedig egy kis mesét írt nekünk, amit előadott, és le is írt nekünk kézzel. (lásd: előző poszt)
A reflexiók főleg pozitívak voltak, bár volt, aki szerint túl sok volt a játék, mint az óvodában! (ez is lehet negatív?) :D
Die Lehrerinnen in Szentendre (vor der Mühle :D), und Duncan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése