2014. augusztus 26., kedd

Ezeregy tündöklő nap

Bevallom őszintén, Khaled Hosseini regényeit a menekültekkel való kapcsolatom miatt kezdtem el olvasni. Tudom, hogy nem szoktam könyvekről írni, de itt az ideje, hogy elkezdjem, hiszen az Ezeregy tündöklő nap című regény Afganisztánról szól, arról az országról, ahonnan menekült tanítványaim nagy része érkezett.

Először a Papírsárkányok című regényt olvastam el, és szerintem az is érdekes és tanulságos volt, a második könyv mégis sokkal jobban megérintett, valószínűleg azért, mert nőkről szól, nők nyomorúságát és kiszolgáltatottságát mutatja be. Mindkét regény bestseller lett, és ez azért lehet, mert egy kevéssé ismert kultúráról érthetően szólal meg mind a két mű.

Az Ezeregy tündöklő nap címéből asszociálhatnánk arra, hogy egy varázslatos mese következik. Elvárásainknak olyan értelemben eleget tesz a szöveg, hogy egy idegen, keleti kultúráról mesél, és két külön világból érkező nő életének összefonódását mutatja meg az olvasónak. Azonban ez a mese egyáltalán nem gyerekeknek való.

Az egyik nő egy szegény, zavart, egyedülálló anyának a törvénytelen gyermeke, akit apja nem vállal fel, a másik nő pedig egy felvilágosult, tanár apának a lánya, aki mindig azt mondta neki, hogy egy lánynak tanulnia kell, bármi is történjék. És amikor az utcán lőnek, és bombák záporoznak a házakra, ő kiveszi a lányát az iskolából, és otthon tanítja.
A két nő sorsa Kabulban találkozik, ahol Marjam él a férjével, és Leila a családjával. Miután Leila szülei meghalnak a bombázások közepette, Marjam és férje fogadja be otthonába a lányt. Hamar kiderül, hogy a férj nem önfeláldozásból segít a neki, hanem feleségül akarja venni. Leila igent mond, hiszem szerelmét halottnak hiszi, és szíve alatt hordja közös gyermeküket.

Úgy gondolom, hogy a történelmi események, háborúk, folyamatos politikai változások mellett a könyv legérdekesebb pontja a három személy együttélése. Marjam megalázónak érzi, hogy egy fiatalabb nőre cserélte le a férje, és öregnek érzi magát. (Igazság szerint a harmincas éveiben van.) Leila próbálja megbékíteni az asszonyt, de ez sokáig nem sikerül. Leila gyermeke hamarosan megszületik. Rasid, a férj még csak fel sem emeli soha lányát, természetesen fiút várt. Marjamot módszeresen veri, a nő pedig már hozzászokott a kiszolgáltatottság érzéséhez, de a félelemhez nem. Az egyik verés alkalmával Leila beront a szobába, és megakadályozza, hogy férje az asszonyhoz nyúljon. Itt kezdődik a két nő mély barátsága, amely később anya-lánya kapcsolattá növi ki magát. Rasid mindkét nőt elveri az övével, ha bármilyen, neki nem tetsző kihágást tapasztal. A nők csak burkában, és csakis vele együtt hagyhatják el a házat.

Tudom, hogy mostanában már sokkal ritkább, hogy egy afgán férfinek több felesége van. Azonban vannak olyan dolgok, amik egy családban megtörténnek, és senki sem beszél róluk. Hiába akar egy nő elmenekülni a férjétől, a háborús övezetből, ha az utcán megállítják a rendőrök, és visszaviszik a férjének. Ott azután olyan büntetést kap, hogy sosem felejti el. Belenéz a tükörbe, hiányzik két elülső foga, és ez örökre emlékezteti arra, hogy nő. Hogy kiszolgáltatott. Hogy kiszolgáltatott nő.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése