Az utóbbi
hetekben történt események engem is arra sarkalltak, hogy írjak egy bejegyzést
a magyar mint idegen nyelv szak helyzetéről, jövőjéről...de leginkább arról,
hogy mit jelentett nekem ide járni, és most mit jelent a magyar mint idegen
nyelv tanáraként dolgozni. Mindenhol olyan híreket lehet látni/hallani/olvasni,
hogy több egyetemi szak megszűnhet vagy átalakulhat, és a mid is fent volt azon
a listán, amelyen a megszűnő/átalakuló szakok vannak. Hogy most hol tart a
dolog, arról nem tudok semmit, mert inkább más szakokról lehet olvasni (amelyek
hallgatói az utcára is mentek elkeseredésükben). Mivel a mid egy viszonylag kis
szak (bár amióta én megismerkedtem vele, egyre nagyobb), itt mi még nem
tartunk, de ki tudja, mi lesz...
Amikor
végeztem a BA-val, és úgy döntöttem, hogy eljövök a PTE-ről az ELTE-re, még
fogalmam sem volt, mi az a magyar mint idegen nyelv szak. Nem is volt még
tanárképes, és én egyébként is magyartanár akartam lenni, ezért nem is
jelentkeztem. De a következő évben már megjelent a mid tanárképes szakként, és
nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ezért a két másik szakom mellé felvettem
harmadikként, és mondhatom, ez volt életem egyik legjobb döntése (Bár nehéz
volt 3 szak vizsgáira készülni). Azt hiszem, az egész blog erről árulkodik,
hogy mennyire szeretem azt, amit csinálok, és a tanítás igazi örömet és
kincseket rejt az ember számára, főleg akkor, amikor például egy külföldi
először szólal meg az anyanyelvünkön. Nem gondolom, hogy
"kismagyarokat" kell nevelni, hanem azt hiszem, hogy az elsődleges
cél az, hogy ha valaki bármilyen okból úgy dönt, hogy kis vagy hosszú időt el
akar tölteni Magyarországon, akkor érezze magát olyan jól, amennyire csak
lehet. Ehhez az első lépés pedig az, hogy elkezd magyarul tanulni. Utána
jöhetnek a következő lépések...de ez az első.
A magyar
nyelv nem a legkönnyebben megtanulható nyelv, de aki ráérez a harmóniájára és a
logikájára, annak egy idő után egyre jobban és jobban megy. Én, aki elvégeztem
a magyar nyelv- és irodalom tanári szakot és a midet egyszerre, tudom, hogy
mennyire más a két dolog. Nem ugyanaz a mesterség. A leíró nyelvészet elmondja,
hogy a többes szám jele a -k. De ha ezt egy külföldinek mondom, mit kezd vele?
Asztalk, székk, autók (mázli!), kutyak, telefonk. Tanultuk a különböző ragozási
típusokat, a képzőjelragot, de azt soha, hogy idegen nyelvként milyen
sorrendben, hogyan tanítsuk őket. Ezeket mind a mid szakon tanultam meg. Nem
tudtam, hogy egy külföldinek mivel lehet nehézsége, azt gondoltam, mindennel.
De ez nem igaz, például a melléknévfokozás nem olyan nehéz, pedig az több más
nyelvben problémásabb terület.
A két tanári
szak tehát nem ugyanazt a látásmódot, tudást, hozzáállást nyújtja a hallgatók
számára, és ez nagyon jól van így. A mi szakunkra egyre többen jelentkeznek,
most már minor szak is van, pont azok a tanulók, akiket én is tanítok
grammatikából. Ők még csak most ismerkednek a szakmával, de olyan jó látni,
amikor rádöbbennek egy-egy nyelvi jelenség tanításának módjára: mire kell
felhívni a figyelmet, milyen feladattal lehet ezt érdekesen bevezetni vagy
gyakoroltatni. Ők még eldönthetik, hogy a mesterszakon folytatják-e a midet,
vagy más irányba fordulnak. Remélem, hogy folytatni fogják. Hogy lesz rá
lehetőségük.
És hogy
gazdaságilag, pénzügyileg szükség van-e erre a szakra? Mennyi munkalehetőség
van? Amióta dolgozom (3 éve), azóta ezzel a diplomámmal értem el a legtöbbet.
Sokkal több mid-tanári állást találok, mint magyartanárit, először Bicskén
dolgoztam az egyetem mellett, majd több nyelviskolában, szeptembertől pedig
valószínűleg egy iskolában fogok. A middel. Az ELTE nyári egyetemén több mint
száz jelentkező van évente, akik magyarul szeretnének tanulni. A tanszéki
húsvéti bulin annyi külföldi diák volt, hogy tánc közben alig fértünk el a
teremben. A legjobb tanárokról és kollégákról pedig már ne is beszéljünk.....:)
<3
Kicsit
érzelmesre sikerült, de remélem, lesz valami hatása...mert a mid a legjobb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése