Rendhagyó módon idén már július közepén elkezdődött a nyári egyetem az ELTE-n, de ez azt is jelentette, hogy egy héttel hamarabb véget ért a szokásosnál, így jutott idő még egy kis pihenésre. :) Tudom, hogy már régen nem írtam, de ilyenkor nem sok időm van. Most pótolom a lemaradást, ez a poszt a nyári egyetemről fog szólni. Idén csak egyen tudtam részt venni, az osztrák-magyaron sajnos nagyon kevés diák volt. De utólag nem bánom, így is elég fárasztó volt ez az intenzív négy hét. Megint teljes munkaidőben dolgoztam: napi hat órát tartottunk, 3-kor végeztünk, utána megbeszélés, készülés, a következő nap pedig ugyanez elölről. :)
Nagy szerencsém volt a csoportjaimmal, én voltam a főtanár a kezdő1-es csoportban, ahol mindenki nagyon motivált és ügyes volt, elég jól tudtunk haladni, befejeztük az egész könyvet, és úgy érzem, a legtöbb diák elkezdett magyarul beszélni. Volt egy viccük, hogy folyton macskákat rajzoltak cetlikre, és ragasztották fel azt különböző helyekre a teremben, "Hol van a macska?" felkiáltással. Volt, hogy otthon, a táskámban találtam meg a macskát! A kurzus végén ennek örömére musicalt adtunk elő, melynek címe persze Hol van a macska? volt. Szerintem nagyon jól sikerült! Tequila, a mexikói cica elszökött Budapestre, mert már nem bírta a sok tacót és tortillát (ugyanis gluténérzékeny), és nagyon szereti a fröccsöt, a halászlevet és a csirkelábat, ezért Budapestre jön. A darab azt dolgozza fel, ahogy Guillermo kétségbeesetten keresi a macskáját, sehol se találja, majd egy beszélgetésből rájön, hogy a cicának a Vásárcsarnokban kell lennie, mert ott lehet csirkelábat kapni. Az egyik diák kisfia beöltözött macskának, nagyon aranyos volt, és énekeltünk meg táncoltunk is, úgyhogy azt kell mondanom, kezdő szinten ez nem volt egy rossz előadás, :D
Az utolsó nap csodás virágcsokrot és macskás képeslapot kaptunk. :) Íme a csoport:
A másik csoportunk az újrakezdő1-es volt, ők többen voltak, sokat nyüzsögtek, és nagyon jó hangulatban teltek az órák. :) Mindenki tanult már valamennyit magyarul, volt, aki gyerekkorában beszélt, de elfelejtett, mások otthon tanultak. Velük kevesebb időt töltöttem, mert csak társalgást, szókincsfejlesztést és hallásértést tartottam, de mindenki elég kommunikatív volt, szóval jól összerázódott a csoport. Ilyen szép képeslapokat kaptunk a végén: a leveleset a kezdőktől, a cicásat a tanárjelöltektől, - akik nagyon ügyesek voltak, és sokat segítettek! - a bicikliset pedig az újrakezdőktől. Magyarul is írták meg, kíváncsi vagyok, ki írta, az nem derült ki. :)
Nagyon jó volt, hogy kipróbálhattunk egy új tananyagot, igazán tanulságos volt. Idén, azt hiszem, még többet dolgoztunk, mint az előző években, nagyon sokfelé kellett figyelni, a programokkal képben lenni, vizsgáztatni, figyelembe venni a visszajelzésekkel, egymással kommunikálni, de persze megérte, mint mindig. :) Az utolsó héten csütörtökön volt a szokásos búcsúeste, mindenki megkapta a diplomáját, és előadta a kis műsorát. Idén is szuper, vicces, szép programokat adtak elő a csoportok: énekléstől kezdve színdarabon át az élő naptárig. Este megtartottuk a szokásos tanárpartit is, ami mindig az egyik legjobb része a programnak. :) (Igen, mi is behódoltunk a selfiebotnak, ez van.)
Utolsó nap vetélkedtünk, filmet néztünk (a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan c. filmet, szerintem nagyon élvezték a diákok, és mi is), tanári megbeszélést tartottunk, és a diákok Viszlát!-plakátot készítettek. Ez minden évben hagyomány, és szerintem nagyon jól sikerült, hogy idén a teraszon, a KK-ban alkottak, jobb volt így a hangulat, mint a teremben. Egyébként néha tartottunk egy-egy kinti órát, idén tényleg nagyon meleg volt, ráadásul szinte az egész hónapon keresztül...kihívás volt egy-egy óra megtartása ebben a hőségben. :D
Az utolsó napi csoportmunka a mindig figyelő tanárokkal:
A négy hét után jött egy kis kikapcsolódás, egy hetet töltöttünk a Balatonnál, szuper volt, igazi pihenés! Holnaptól pedig új élmények várnak: részletek a következő posztban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése