Generációk nyelve konferencia

Túl az első konferencia-előadáson!

November 27-én és 28-án került megrendezésre az ELTE BTK Mai Magyar Tanszéke jóvoltából a Generációk nyelve konferencia. Nagyon sok érdekes előadást hallhattunk arról (is), hogy a generációs különbségek milyen hatással vannak a nyelvhasználatra. Voltak olyan nyelvi szintek, nyelvi elemek, melyek esetében nem mutatkoztak különbségek, de olyanok is, ahol jelentős változásokat figyelhettünk meg.

Pénteken tartottam előadást az Anyanyelv-pedagógia szekcióban a szakdolgozatomban végzett kutatásomról, habár nem csak az anyanyelvről beszéltem, hanem természetesen a magyar mint idegen nyelvről is. Az volt a legfontosabb kérdésem, hogy fejleszti-e a tantermi kommunikáció a pragmatikai kompetenciát? Megmutattam, hogy a magyarok kérésstratégiái és a tanteremben elhangzó kérések és felszólítások között mennyi hasonlóság és különbség van, és véleményem szerint hogyan tudnának a MID-tanárok még inkább arra törekedni, hogy nyelvhasználatuk természetesebb s fejlesztőbb is legyen. :)

De azt már tudjuk, hogy a tanóra egy nagy direktívumsorozat...ez jó vagy rossz? Majd még kiderül, ha folytatom a kutatást. Szeretném azt is megnézni, hogy hogyan lehet ellenőrizni egy csoport esetében a pragmatikai kompetencia fejlődését.

Eléggé izgultam, de ahhoz képest, hogy első volt, egész jól sikerült, ketten is hozzászóltak, úgyhogy boldog vagyok és megkönnyebbült. :)

A harmadik zöld munkafüzet

Ebben a posztban szeretném bemutatni az ELTE Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék által készített A formától a használatig 3 című munkafüzetet. Már néhány hónapja megjelent a sorozat harmadik része, de azért írok róla most, mert végre élesben is kipróbálhattam. Szili Katalin és a MID-diákműhely készítette el a kötetet, köztük kedves kollégáim és én is írtunk feladatokat, Dóczi Flóra pedig gyönyörű rajzokat készített. (Ha egyszer tankönyvírásra adom a fejem, tuti őt kérem meg erre a feladatra!) ;) :)

Idén csak vagy kezdő csoportjaim vannak vagy haladók (akikkel épp a felszólító módot gyakoroljuk), úgyhogy a füzetet eddig nem volt alkalmam használni. Tamást helyettesítettem a múlt héten az Erasmus csoportjában, ahol a magyarul tanuló diákok a birtokos személyjelezést tanulják, és a hármas munkafüzetet használják. A három nagy grammatikai egység közül ez az egyik; a másik kettő pedig a határozott ragozás és a birtoklás kifejezése. Minden fejezetben megtalálhatóak a formát bemutató táblázatok, majd az egyszerűbb, automatizációs gyakorlatokon keresztül álszituatív és szituatív, kommunikatív feladatok megoldásáig jut el a tanuló. A feladatok segítenek a nyelvtani egység egyre komplexebb és egyre biztosabb használatában.

Az Erasmus csoport diákjai már megismerkedtek a formával, de még bizonytalanul használták azokat. Az órán azt gyakoroltuk, hogy egyre magabiztosabban, egyre több témában is alkalmazni tudják ezeket: szó volt a kedvenc órájukról az egyetemen, a kedvenc filmjükről és sorozatukról (itt is volt alkalom új dolgokat tanulni: Szívek szállodája, A Trónok harca), a kedvenc ételeikről és italaikról, kinek mi van és mi nincs a táskájában (Turkálás). A fejezetben sok olyan gyakorlat van, amely lehetőséget ad a szókincsbővítésre, a magyar kultúra közvetítésére (magyar festők művei), filmek és mesék felidézésére (hogy van ez magyarul? hogy van ez a te nyelveden?), magyar szólások, népdalok, gyermekversek, érdekes kifejezések megismerésére (Közöd?) és persze családtagok és szerettek bemutatására. Tipikus, hogy az egyes fejezetek végén társasjáték található, amellyel a tanulók játékosan ismételhetik át a nyelvtant és a szókincset.

A füzet gyakorlatai illeszkednek a tankönyvek haladási menetéhez, ezért széles körben használhatóak. Szerintem sok gyakorlat humoros, kedves és szerethető, ezért jól feldobhatja az óránkat. Például a magyarul tanulók nagyot nevettek, amikor kiderült, hogy valakinek a táskájában a mandarinjai vannak, vagy a sportcipője. :D

Nők mindenhonnan, a mindennapokban

Igaz, hogy nem sikerült betartanom az általam kitűzött október végi határidőt, de csak két napot vesztettem: ma befejeztem a tananyagot, amelyet a projekthez készítettem. :) A címe: Nők mindenhonnan, a mindennapokban. 71 oldal lett, a következő témákat tartalmazza:

1. Nőnek lenni

2. Iskola – kultúra

3. Női munka? Férfi munka?

4. Főzzünk! – a magyar konyha

5. A házimunka nem is munka?

6. Az ideális párkapcsolat

7. Gyermekáldás

8. Nők a mindennapokban

Vannak kényes témák is, de tapasztalataim szerint ezekre a szavakra és dialógusokra a menekült nőknek nagy szükségük van. Azért arra is próbáltam figyelni, hogy az egyes feladatlapok más magyarul tanuló csoport számára is használhatóak legyenek.

Most odaadtam egy kollégámnak, hogy nézze át az anyagot, és a javítgatások után szeretném elkezdeni a kurzust! A terem még mindig kérdéses, de már alakul, és attól függ az időpont is, hogy mikor szabad a terem, tehát csak akkor tudom meghirdetni, ha már minden készen áll.

Ez a viszonylag rövid, egyszerű , konverzációs tananyag is nagyon sok fejtörésembe és munkámba került, el tudom képzelni, mekkora fáradság lehet egy "igazi" tankönyvet megírni, grammatikai magyarázatokkal, szószedettel, kiejtési gyakorlatokkal, mindennel együtt. Remélem, hogy egyszer majd abba is belevághatok. :) 

Most egy kicsit szusszanni fogok (persze a magyarórák nem állnak meg), aztán folytatom a doktori témámról való gondolkodást. November végén az ELTE Generációk nyelve című konferenciáján adok elő a tantermi kommunikáció és a pragmatikai kompetencia fejlesztésének kapcsolatáról. Ez lesz életem első konferencia-előadása, tehát eléggé fogok majd izgulni, azt hiszem...

Akit érdekel: 
http://www.veszelszki.hu/generaciok-nyelve-konferencia-program.html

Marie Claire-sütizés

Szerdán sor került a Marie Claire-pályázat egyik fontos eseményére: a Dunapark Kávézóban találkoztunk a zsűritagokkal, a szervezőkkel és a többi győztessel egy kávé, egy finom süti és egy kellemes beszélgetés erejéig. A két együtt töltött óra alatt mindenki elmesélte, hogy miről szól a projektje, és igaz, hogy már olvastam és hallottam is róluk, de így is voltak újdonságok és érdekességek. Mindenki beszámolt arról, hogy a cikk megjelenése óta mi történt vele, és valamennyiünk beszámolójában volt valami olyan (vagy több olyan), amit a pályázat miatt kezdett el csinálni. Sokan jelentkeztek, hogy segítsenek, és volt olyan, aki egymaga kifizette egy csoport számára a pilatesórát, mert megtehette, a többiek viszont nem. Nagyon jó érzés volt ilyeneket hallani, és azt, hogy a többieknek mennyit jelent az, amivel foglalkoznak. Sokfélék vagyunk és különböző területeken dolgozunk, de volt valami közös a pályázatainkban: a lelkesedés és a törődés. A beszélgetés feltöltött, új ötleteket adott, egy szó mint száz, inspiráló volt!! Köszönet (újra) mindenkinek, aki ott volt!

Úgy vettem észre, hogy a többiek már hosszú évek (vagy évtizedek) óta foglalkoznak azzal, amit csinálnak. Kicsit kezdetlegesnek érzem az én projektemet, viszont  azt látom, hogy van jövője. Talán lehet belőle később valami nagyobb is. Remélem. Nagyon igyekszem a tananyaggal, már öt lecke elkészült, úgyhogy a maradék hármat már gyorsan be fogom fejezni. Utána pedig jöhet a kurzus! Most az is elkezdett körvonalazódni, hogy hol lesznek az órák, ha biztos lesz, majd arról is be fogok számolni.

Közben pedig a nagy izgalom és a változékony idő miatt egy kicsit megbetegedtem, úgyhogy most egy forró tea társaságában írom ezt a bejegyzést, de talán ez a kép engem is (és titeket is) feltölt egy kis energiával. ;)

"Fogynak a nappalok, nyúlnak az esték..."

Rohan az idő, már itt is van az október. Végre minden csoportom és a suli is elkezdődött, sőt, már egész kiegyensúlyozott az órarendem. Rájöttem, hogy ezek a holtidők nekem nem tesznek jót, ideges vagyok minden miatt, és ha több időm is van, akkor sem tudom normálisan kihasználni.

Az egyetemen eddig egy napot töltöttünk, és nagyon hasznos és érdekes volt, a Kutatásmódszertan különösen. Itt megtanuljuk, hogy hogyan kell absztraktot írni, hogyan épül fel egy tudományos előadás, cikk vagy akár a disszertáció, és persze kutatási módszereket ismerünk meg. Ehhez kapcsolódik egy szakmai műhely, ami ma délután lesz az egyetemen, itt többek között az online kérdőív használatát tanuljuk meg. Nagyon szeretném a három év alatt megtanulni, hogy hogyan kell diskurzuselemzést csinálni, leginkább azt, hogy hogyan kell szakszerűen átírni egy videós vagy magnós szöveget. Erre fog épülni az egész kutatásom.

Az egyetemi Erasmus-csoportomban most van egy mentoráltam, Tünde, aki a hosszú gyakorlatának egy részét végzi nálam. :) Az első órát én tartottam, amit megfigyelt, majd fokozatosan egyre több feladatot kapott. A következő órának a felét ő fogja tartani, utána pedig átveszi a csoportot. Minden óra előtt és után is konzultációt tartunk, megbeszéljük az egész órát. Nagyon érdekes és számomra új ez a feladat (próbálok mindent úgy csinálni, ahogy azt a saját mentortanáraim tették), kicsit izgulok is miatta, de eddig jól halad a közös munka.

Az ENSZ-beli óráimat nagyon élvezem, minden diákom szorgalmas és lelkes. A cég, amivel foglalkozik, és a légkör is nagyon tetszik, jó lenne egyszer itt (is) dolgozni. A menekültcsoportom is jó, van egy szakács fiú, egy műkörmös lány és egy targoncás fiú.

A projektem is halad, főleg az utóbbi héten kapcsoltam rá. ;) Megvannak az eszközök és a tananyagnak majdnem a fele. 8 fejezet lesz összesen, s ebből már három teljesen kész van, és kettő pedig alakul. Érdekes, hogy egyszer lineárisan haladok, majd eszembe jut egy ötlet, és belekezdek egy másik témába. Utána leírom, hogy oda milyen ötleteim vannak még, majd visszaugrom az eredetihez. Pont egy ilyen ötlet jutott eszembe ma, egy nagyon régen hallott dal, amit csodák csodájára megtaláltam! Általános iskolában egy nagyon szuper kórusban énekeltem Pécsen, az Egyes Gyakorlóban, a Tamás bácsi vezette Campanella gyermekkarban. Az elődeink készítettek A két Lotti-ból egy musicalt, annak dalai megvoltak nekem cd-n, és csomót hallgattam. Most bevillant az egyik dal, rákerestem, és megtaláltam, itt: (Luise főz)
http://www.schtudioton.com/index.php?fid=10&aid=0&lang=hu
A cd is megvan valahol a pécsi szekrényemben. :) Most beillesztem a dalszöveget, amit akár kezdő szinten is be lehet venni főzés témakörben. Az én anyagomban a Főzzünk! A magyar konyha munkacímű témának a bevezető dala, és készítettem hozzá képes szótárat is. 

1.      Luise főz. Hallgassa meg a dalt, és egészítse ki a következő szavakkal!

só (2x), cukor (2x), bors (2x), liszt, odaég (2x), fazék, szakács, krumpli, kanál, reszelő (2x)

Schóber Tamás – Sebők Gábor (Campanella gyermekkar): A két Lotti – Luise főz

Térül-fordul a  …………………., a szakács,

Kell még néhány keverés-kavarás.

Bárcsak tudnám, hol a  ………………., hol a ……………!

Kell-e hozzá …………….. és kakaó!

Bárcsak tudnám, hol a  …………….., hol a …………..!

Kell-e hozzá …………….. és kakaó!

Jaj, most hol van a ……………….? Hol a kés?

………………. is kéne, a tojás de kevés!

Vágódeszka, ……………………, fakanál,

Szívem máris csudamód kalapál.

Vágódeszka, …………….., fakanál,

Szívem máris csudamód kalapál.

Hagyma,  ………………., olaj is van elég.

Kell még hús is, tele már a ……………….

Víz is kéne, azt hiszem, bele, nézz!

Jézusmária, ……………….. az egész!

Jézusmária, ……………… az egész!

Első nap az iskolában :)

Elkezdődött az új tanév, én is visszamegyek az iskolapadba...mától hivatalosan is újra ELTÉ-s lettem :) Ma volt a beiratkozás a Nyelvtudományi Doktori Iskolába. Persze még nem sok mindent tudunk, de a tematikát és a kurzuslistát már láttam, az első óra pedig csak szeptember végén lesz. 

Nem egyszerű most az órarendtervezés, mert nem igazán tudom, mi fog így beleférni a napirendembe. Azt tudom, hogy milyen rendszerességgel lesznek az óráim, de mégsem tudom, hogy mennyit kell készülni, milyen feladatok várnak rám az egyetemen. Úgy gondoltam, hogy feleannyi órát vállalok, mint eddig, és akkor nem lehet gond.

A jövő héttől lesz egy céges kurzusom az UNCHR-nél, az ottani dolgozóknak fogok magyart tanítani. Rögtön azt hittem, hogy ez is menekültcsoport, hiszen a vállalat a menekültekkel és a menedékkérőkkel foglalkozik, de aztán kiderült, hogy nem. Érdekes, hogy valamilyen szinten mindig szembejön velem ez a terület. :)

Ezen kívül lesz megint egy Erasmus-csoportom, most csak heti egy alkalmat mertem vállalni. Van néhány magántanítvány is, és talán majd beindulnak a szakmatanuló menekültcsoportok is. Azokra még várok, ha sikerül jó időpontot találni, akkor egy kurzust szeretnék majd vinni. 

Na, és a projektem. :) Örömmel jelentem, hogy elkezdtem dolgozni a tananyagon! Az egyik témával) (Az ideális párkapcsolat) már kész is lettem. Vajon miért ezzel a témával kezdtem? :D Nem is ez az első a tananyagban. A második, amivel foglalkozom, a Nőnek lenni címet kapta. Ebben a részben bevezetem az egész kurzus tematikáját, a női szerepek sokféleségével foglalkozunk. Próbálom színesen felépíteni a tananyagot, a ráhangoló feladatokat variálom, témánként egy vagy két hosszabb szöveget olvasunk, s feldolgozzuk a szövegek szókincsét. Nagy hangsúlyt fektetek a páros- és csoportmunkára, és persze az interkulturális kommunikációra. Minden témát vagy egy ahhoz kapcsolódó verssel, novellával vagy dallal zárok.

Most dolgozom a tananyagon, és ha már félig kész vagyok vele, akkor szeretném meghirdetni a kurzust is. Azt hiszem, ebben a félévben sem fogok unatkozni. :)

Ezeregy tündöklő nap

Bevallom őszintén, Khaled Hosseini regényeit a menekültekkel való kapcsolatom miatt kezdtem el olvasni. Tudom, hogy nem szoktam könyvekről írni, de itt az ideje, hogy elkezdjem, hiszen az Ezeregy tündöklő nap című regény Afganisztánról szól, arról az országról, ahonnan menekült tanítványaim nagy része érkezett.

Először a Papírsárkányok című regényt olvastam el, és szerintem az is érdekes és tanulságos volt, a második könyv mégis sokkal jobban megérintett, valószínűleg azért, mert nőkről szól, nők nyomorúságát és kiszolgáltatottságát mutatja be. Mindkét regény bestseller lett, és ez azért lehet, mert egy kevéssé ismert kultúráról érthetően szólal meg mind a két mű.

Az Ezeregy tündöklő nap címéből asszociálhatnánk arra, hogy egy varázslatos mese következik. Elvárásainknak olyan értelemben eleget tesz a szöveg, hogy egy idegen, keleti kultúráról mesél, és két külön világból érkező nő életének összefonódását mutatja meg az olvasónak. Azonban ez a mese egyáltalán nem gyerekeknek való.

Az egyik nő egy szegény, zavart, egyedülálló anyának a törvénytelen gyermeke, akit apja nem vállal fel, a másik nő pedig egy felvilágosult, tanár apának a lánya, aki mindig azt mondta neki, hogy egy lánynak tanulnia kell, bármi is történjék. És amikor az utcán lőnek, és bombák záporoznak a házakra, ő kiveszi a lányát az iskolából, és otthon tanítja.
A két nő sorsa Kabulban találkozik, ahol Marjam él a férjével, és Leila a családjával. Miután Leila szülei meghalnak a bombázások közepette, Marjam és férje fogadja be otthonába a lányt. Hamar kiderül, hogy a férj nem önfeláldozásból segít a neki, hanem feleségül akarja venni. Leila igent mond, hiszem szerelmét halottnak hiszi, és szíve alatt hordja közös gyermeküket.

Úgy gondolom, hogy a történelmi események, háborúk, folyamatos politikai változások mellett a könyv legérdekesebb pontja a három személy együttélése. Marjam megalázónak érzi, hogy egy fiatalabb nőre cserélte le a férje, és öregnek érzi magát. (Igazság szerint a harmincas éveiben van.) Leila próbálja megbékíteni az asszonyt, de ez sokáig nem sikerül. Leila gyermeke hamarosan megszületik. Rasid, a férj még csak fel sem emeli soha lányát, természetesen fiút várt. Marjamot módszeresen veri, a nő pedig már hozzászokott a kiszolgáltatottság érzéséhez, de a félelemhez nem. Az egyik verés alkalmával Leila beront a szobába, és megakadályozza, hogy férje az asszonyhoz nyúljon. Itt kezdődik a két nő mély barátsága, amely később anya-lánya kapcsolattá növi ki magát. Rasid mindkét nőt elveri az övével, ha bármilyen, neki nem tetsző kihágást tapasztal. A nők csak burkában, és csakis vele együtt hagyhatják el a házat.

Tudom, hogy mostanában már sokkal ritkább, hogy egy afgán férfinek több felesége van. Azonban vannak olyan dolgok, amik egy családban megtörténnek, és senki sem beszél róluk. Hiába akar egy nő elmenekülni a férjétől, a háborús övezetből, ha az utcán megállítják a rendőrök, és visszaviszik a férjének. Ott azután olyan büntetést kap, hogy sosem felejti el. Belenéz a tükörbe, hiányzik két elülső foga, és ez örökre emlékezteti arra, hogy nő. Hogy kiszolgáltatott. Hogy kiszolgáltatott nő.