Félévzárás

Hamarosan vége a félévnek, itt az ideje egy kis pihenésnek. Szombaton Párizsba repülünk! :) Már nagyon készülünk, amikor időm engedi, könyvekben, interneten kutakodom, barátokat kérdezgetek, hogy mit érdemes megnézni. Sajnos franciául tanulni egyáltalán nem volt időm, ezért egy kicsit mérges is vagyok magamra, mert jó lett volna egy kicsit feleleveníteni, kint pedig gyakorolni. Meg hát félek egy kicsit, kiindulva a sztereotípiákból, de majd meglátjuk. Utána beszámolok az interkultiról, személyes és nyelvtanári szemszögből is. :)

A félévzárás azt jelenti, hogy napokon belül leadom a kutatásomat, már nagyon a végén vagyok, de még kell írni egy kicsit. Nagyon érdekes volt ez a szóasszociációs vizsgálat. Azt kutattam, hogy a mentális lexikonban, vagyis az agyunk szótároló területében hogyan kapcsolódnak egymáshoz a szavak, paradigmatikusan (ellentétek, szinonimák, rész-egész viszonyok...) vagy inkább szintagmatikusan (szintagmák - pl. könyvet olvas, összetett szavak - pl. virágbolt, kollokációk -pl. keresi az élet értelmét). A magyar anyanyelvieknél a paradigmatikus kapcsolatok domináltak, de elég sok szintagmatikus kapcsolat született, míg a nyelvtanulóknál egyértelműen a szintagmatikus kapcsolatok nyertek, főként az igei alaptagú szintagmák. Külön megnéztem az ige előtti és utáni pozíciókat, s főleg az ige előtti pozícióval erős az ige kapcsolata (igemódosító). Azért fontos ez az eredmény a magyar mint idegen nyelv oktatásának szempontjából, mert a nyelvtanulók szintagmákat jegyeznek meg, ezért a szemantikai jellegű szóbokrok tanítása mellett (nem helyett!) sok esetben fontos lenne szintagmákat tanítani, és ez alapján felépíteni a haladást. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy így a magyar mondat szórendjével össze lehet kapcsolni a szókincstanítást, ami két legyet egy csapásra-módszer lehetne.

A félévzárás azt is jelenti, hogy összefoglalom, mit csináltam 2015 első felében:

• januárban elkezdtem a projektemet, és június elejéig minden héten órát tartottam a migráns nőknek
• február elején lezártam az első félévemet a doktorin, és elkezdtem grammatikát tanítani minoros hallgatóknak (+persze tanítottam egy Erasmus-csoportot)
• márciusban állásinterjún voltam, és valószínűleg szeptembertől új munkahelyen kezdek :) (persze a régiek nagy részét megtartva)
• áprilisban megünnepeltem a születésnapomat, és lefoglaltuk a párizsi utazást :)
• májusban interjút kellett készítenem egy kétnyelvű személlyel, és elkezdtem dolgozni a kutatásomon, és vége lett az ENSZ-es kurzusomnak, amit egy közös ebéddel ünnepeltünk meg a Vakvarjúban :)
• június elején befejez(t)em a projektet, záróbulit és mides treffent tartottunk, és elkezdődött a NYÁR!
• TOVÁBBI TERVEK:
• júliusban nyári egyetemeken tanítok, közben megpróbálok egy kicsit pihenni is (nem lesz egyszerű)
• augusztusban befejezem a tanítást, egy kicsit nyaralok, és elkezdek dolgozni az új munkahelyen
• szeptemberben elkezdődik az új félév a doktorin, ami azt jelenti, hogy már csak mides órák lesznek + szeretnék indítani egy új magyar kurzust migráns nőknek
• októberben szeretnék elmenni egy konferenciára
• novemberben ki tudja, mi lesz
• decemberben pedig véget ér az év

Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok, de remélem, sikerül mindent megvalósítani!

Szép félévzárást mindenkinek, aki pedig iskolában dolgozik, annak nagyon kellemes nyári szünetet kívánok!

Viszontlátásra!

Nem, nem hagyom abba a blogírást, csupán vége lett a projektnek. :( :) Egyik szemem sír, a másik nevet, mert tényleg szomorú vagyok, hogy vége, de örülök is, mert nagyon kedves emberekkel találkozhattam, dolgozhattam együtt, én is sokat tanultam ebből a pár hónapból, és remélem, hogy a diákok is. :) Ma volt a búcsúbuli, tegnap délelőtt sütöttem meg mindent a ma délelőtti búcsúórára, természetesen az eperszezon jegyében. :) Imádom ezt az időszakot! Végre jó idő van, felvehetjük a nyári ruhákat, és jól beeprezhetünk. (ma ez történt) :)

A búcsúbulira sajnos nem jött el mindenki, csak négyen voltunk, és persze a két kollegina, akivel különböző menekültes ügyekben szoktam együtt dolgozni. Így is szuper volt, megkóstoltunk minden sütit, ami nagy teljesítmény, mivel mindenki hozott valamilyen édességet, volt, aki két félét is. Kaptam szép virágcsokrot, csokit, ajándékot, kedves szavakat, és rajzoltunk búcsúposztert is, csináltunk búcsúfotót, és megbeszéltük, hogy ha lesz új magyaróra, akkor jönni fognak. Sokféle tervem van, de meg kell néznem, hogyan alakul a szeptemberem.

plakátkészítés: Mit jelentett neked a magyaróra?

a csoport leghűségesebb tagjai :)

szép ajándékokat kaptam

Tegnap pont találkoztam néhány volt menekült tanítványommal a doktoris kutatásom miatt, és nagyon jó volt megtudni, hogy mi van velük, mit csinálnak azóta. Eszembe jutott a tavalyi nyár eleje, amikor véget értek a magyarórák, mentünk a projektzáró rendezvényre, és mennyi ismerőssel találkoztam, még a táborból is. A tegnap és a ma teljesen ilyen volt. :,)

Most nagyobb fokozatra kell kapcsolnom, csinálom a kutatást, már az első rész nagyjából kész, de az eredmények kiértékelése még hátra van...de az excel a barátom! Van rá még másfél hetem, mellette a magánóráim, és nagyon kell készülni, mert jövő szombaton utazunk Párizsba!

Utána lesz egy kis pihenés, nagyon remélem, majd következik a nyári egyetem, ami már szintén alakul. :)

Év(ad)zárás

A jövő héten véget ér a projektem. Most már egyre kevesebben vagyunk, mindenki érzi, hogy hamarosan vége a tanfolyamnak, de még mindig van egy-két törzsdiák. :) A jövő héten stílusosan egy kis búcsúbulival zárjuk le az öt hónapig tartó kurzust. Szeretnék olyanokat is meghívni, akik valami miatt (alacsonyabb nyelvi szint, utazás, tanulás, családi okok) nem tudták végigcsinálni a tanfolyamot, és olyanokat, akik segítettek a szervezésben, a résztvevők megkeresésében, és persze nők. ;) Egyébként kiderült, hogy lenne igény a folytatásra és egy kezdő csoport indítására is. Még meglátom, hogy alakul az életem, szeptembertől ugyanis jön az új munkahely, reményeim szerint, szeretnék továbbra is Erasmus-csoportot vállalni, magántanítvány(ok), doktori...de igyekezni fogok, hogy heti egy alkalommal tudjak segíteni a nőknek, ha találok erre megfelelő helyet. Most beadtam egy pályázatot, de mivel nemzetközi, elég kis esélyem van. Nem baj, beadtam, megpróbálom, nem veszthetek semmit. :)

Közben vége lett a grammatika szemináriumnak. Körülbelül egy hétig javítottam a zéhákat, nem viccelek, nem voltam normális, amikor azt összeállítottam. De így tudom, hogy mindent számon kértem, amit kellett, és néhány kivétellel egész jól sikerültek, úgyhogy jó jegyeket adtam! Az órai munka és a bemutatók szintén a végső jegy részét képezték, szóval a tanulás mellett a kreativitás és az aktivitás is értékelendő. Sajnos visszajelzésre nem maradt idő, viszont kaptam egy kedves, nagyon pozitív E-mailt, ami igazán jól esett. Mivel ez volt az első ilyen órám, nem vártam, hogy tökéletes lesz (nem is lett az), de azt hiszem, mindent beletettem. A következő (ha lesz, remélem, igen) még olyanabb lesz!

Most egy alkalmazott pszicholingvisztikai kutatást csinálok, - bizony, sikerült témát találnom, és már írom is - anyanyelvi beszélők, magyarul tanulók és kétnyelvűek mentális lexikonával foglalkozom. Ez egy olyan téma, amelynek hasznosságát a nyelvtanításban nem lehet megkérdőjelezni, szeretek ilyeneket csinálni, izgalmas, csak a kísérleti személyek felkutatása ütközik néha problémákba. :) Az anyanyelvi beszélők már megvannak (igaz, női túlsúlyban), a nyelvtanulók egy része, de kétnyelvűek még kevesen. Van olyan kétnyelvű ismerősötök, aki Magyarországon él, kései kétnyelvű (nem gyermekkorban sajátította el a magyart) és 18 év fölött van? Ha igen, és szerintetek vállalkozna egy rövid tesztre, kérlek, írjatok nekem! :)

Projekt

Régen írtam már a projektemről, közben pedig megjelent a Marie Claire idei pályázati kiírása. Szinte hihetetlen, hogy egy év telt el azóta, hogy megírtam az ötleteimet, és beküldtem a szerkesztőségbe. Emlékszem, hogy egy péntek délután megláttam a pályázati kiírást, leültem, és rögtön meg is írtam az egészet. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy mire költeném a nyeremény összegét. :) Íme az idei kiírás, a kategóriák ugyanazok, mindenkinek ajánlom, hogy vegyen részt a versenyben, mert megéri. :) Az idei mottó: Együtt könnyebb.

http://marieclaire.hu/Riporter/2015/04/12/Marie-Claire-EGYUTT-KONNYEBB-Kampany-a-Nokert-2015-PALYAZZ-TE-IS

Januárban kezdődött a tanfolyamom, az első órára még senki nem jött el, utána pedig volt olyan alkalom, amikor alig fértünk be a terembe, és el kellett küldenem néhány diákot. Aki teljesen kezdő, szintén nem tudott csatlakozni, de egy szeptemberi kezdő kurzus tervben van, még mindig. Már tizennégy alkalmon túl vagyunk, holnap lesz a tizenötödik, és ez azt jelenti, hogy már csak hat alkalom van hátra. A témákkal nagyon jól állunk, holnap fejezzük be a házimunkáról való beszélgetést, majd az ideális párkapcsolat kerül terítékre. Izgatottan várom, mit gondolnak erről a tanítványaim. :) A házimunkával kapcsolatban még múlt héten keringett a neten egy érdekes cikk, amelyet a holnapi órámon fel fogok használni. Arról szól, hogy mennyibe kerülne egy családnak, ha nem a nő végezné el a házimunkát, hanem valaki más: bejárónő, bébiszitter, különböző háztartási cégek. Érdekes és figyelemfelkeltő a cikk, a képek különösen alkalmasak egy vita generálására. (A kommentek is ezt bizonyítják.) 

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20150420/hazimunka-erteke/?utm_source=newsletter&utm_medium=email&utm_campaign&utm_content=heti

Mostanában 7-8 diák jár az órára tartósan, nekem, és szerintem nekik is megfelel ez a felállás. Szeretünk együtt tanulni, sokan otthon is készülnek, ami külön öröm nekem. A múltkor egyikük házi készítésű sütivel lepett meg, nagyon érdekes, szíriai édesség, mozzarellás tésztában túrótöltelék. Nagyon egzotikus és finom, a magyar ételek közül leginkább a túrógombóchoz tudnám hasonlítani.

Várom a holnapi alkalmat, közben pedig feltöltök néhány újabb tananyagot a mappámba. :)

Mi lesz a middel?

Az utóbbi hetekben történt események engem is arra sarkalltak, hogy írjak egy bejegyzést a magyar mint idegen nyelv szak helyzetéről, jövőjéről...de leginkább arról, hogy mit jelentett nekem ide járni, és most mit jelent a magyar mint idegen nyelv tanáraként dolgozni. Mindenhol olyan híreket lehet látni/hallani/olvasni, hogy több egyetemi szak megszűnhet vagy átalakulhat, és a mid is fent volt azon a listán, amelyen a megszűnő/átalakuló szakok vannak. Hogy most hol tart a dolog, arról nem tudok semmit, mert inkább más szakokról lehet olvasni (amelyek hallgatói az utcára is mentek elkeseredésükben). Mivel a mid egy viszonylag kis szak (bár amióta én megismerkedtem vele, egyre nagyobb), itt mi még nem tartunk, de ki tudja, mi lesz...

Amikor végeztem a BA-val, és úgy döntöttem, hogy eljövök a PTE-ről az ELTE-re, még fogalmam sem volt, mi az a magyar mint idegen nyelv szak. Nem is volt még tanárképes, és én egyébként is magyartanár akartam lenni, ezért nem is jelentkeztem. De a következő évben már megjelent a mid tanárképes szakként, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ezért a két másik szakom mellé felvettem harmadikként, és mondhatom, ez volt életem egyik legjobb döntése (Bár nehéz volt 3 szak vizsgáira készülni). Azt hiszem, az egész blog erről árulkodik, hogy mennyire szeretem azt, amit csinálok, és a tanítás igazi örömet és kincseket rejt az ember számára, főleg akkor, amikor például egy külföldi először szólal meg az anyanyelvünkön. Nem gondolom, hogy "kismagyarokat" kell nevelni, hanem azt hiszem, hogy az elsődleges cél az, hogy ha valaki bármilyen okból úgy dönt, hogy kis vagy hosszú időt el akar tölteni Magyarországon, akkor érezze magát olyan jól, amennyire csak lehet. Ehhez az első lépés pedig az, hogy elkezd magyarul tanulni. Utána jöhetnek a következő lépések...de ez az első.

A magyar nyelv nem a legkönnyebben megtanulható nyelv, de aki ráérez a harmóniájára és a logikájára, annak egy idő után egyre jobban és jobban megy. Én, aki elvégeztem a magyar nyelv- és irodalom tanári szakot és a midet egyszerre, tudom, hogy mennyire más a két dolog. Nem ugyanaz a mesterség. A leíró nyelvészet elmondja, hogy a többes szám jele a -k. De ha ezt egy külföldinek mondom, mit kezd vele? Asztalk, székk, autók (mázli!), kutyak, telefonk. Tanultuk a különböző ragozási típusokat, a képzőjelragot, de azt soha, hogy idegen nyelvként milyen sorrendben, hogyan tanítsuk őket. Ezeket mind a mid szakon tanultam meg. Nem tudtam, hogy egy külföldinek mivel lehet nehézsége, azt gondoltam, mindennel. De ez nem igaz, például a melléknévfokozás nem olyan nehéz, pedig az több más nyelvben problémásabb terület.

A két tanári szak tehát nem ugyanazt a látásmódot, tudást, hozzáállást nyújtja a hallgatók számára, és ez nagyon jól van így. A mi szakunkra egyre többen jelentkeznek, most már minor szak is van, pont azok a tanulók, akiket én is tanítok grammatikából. Ők még csak most ismerkednek a szakmával, de olyan jó látni, amikor rádöbbennek egy-egy nyelvi jelenség tanításának módjára: mire kell felhívni a figyelmet, milyen feladattal lehet ezt érdekesen bevezetni vagy gyakoroltatni. Ők még eldönthetik, hogy a mesterszakon folytatják-e a midet, vagy más irányba fordulnak. Remélem, hogy folytatni fogják. Hogy lesz rá lehetőségük.

És hogy gazdaságilag, pénzügyileg szükség van-e erre a szakra? Mennyi munkalehetőség van? Amióta dolgozom (3 éve), azóta ezzel a diplomámmal értem el a legtöbbet. Sokkal több mid-tanári állást találok, mint magyartanárit, először Bicskén dolgoztam az egyetem mellett, majd több nyelviskolában, szeptembertől pedig valószínűleg egy iskolában fogok. A middel. Az ELTE nyári egyetemén több mint száz jelentkező van évente, akik magyarul szeretnének tanulni. A tanszéki húsvéti bulin annyi külföldi diák volt, hogy tánc közben alig fértünk el a teremben. A legjobb tanárokról és kollégákról pedig már ne is beszéljünk.....:) <3

Kicsit érzelmesre sikerült, de remélem, lesz valami hatása...mert a mid a legjobb!

Szusszanás

Itt a húsvét, éppen ideje volt már egy kis pihenésnek. :) Pont vége lett az egyik tanfolyamomnak, ami hét hónapos volt, ezért úgy jött ki a lépés, hogy már szerda délutántól szabad voltam. Akkor is tesztet írtunk az ensznél (amit illene kijavítanom szerdára), úgyhogy igazán laza volt nekem. Az összefoglaló órán álomnyaralást terveztünk, így átismételtük az utazás, a közlekedés és a szabadidő témákat. A felnőtt diákok nagyon kreatívak voltak, bár a csoport összesen három tagja alig tudott megegyezni, hogy hova utazzon, de azért nehezen dűlőre jutott. Ott az órán lerajzolták egy plakátra, és házi feladatnak adtam fel, hogy írják is le az álomszigetet. Szerdára az egyik diákom kinyomtatott-szerkesztett képpel készült, amelyet ő készített, plusz még le is írta természetesen külön a szöveget. Hát, nagyon megörültem, hogy ennyit készült, pedig a tesztre is kellett tanulni...:) Íme a "Magic-sziget", ahol a tengerparton nyár van, 30 fok, a közeli hegyekben pedig tél, esik a hó, és lehet síelni. Egy szó mint száz: jól telt a szünet előtti utolsó munkanap. :D

A szünet is, csak olyan gyorsan elment...hétfőtől újra munka, de már kevesebb órával, több szabadidővel. Gondolkodom, hogy vállaljak-e még plusz órákat a nyári egyetemig, júliusig, de nem hiszem, hogy sok értelme van, meg kellene foglalkoznom a doktori teendőkkel is. Az egyik feladat az, hogy egy kétnyelvű ismerőssel készítsünk interjút. Szerencse, hogy a sok tanítvány közül akad, akinek a gyereke kétnyelvű. Érdekes lesz megcsinálni az interjút. :)

Hamarosan vége a félévnek, nagyon gyorsan elment ez a szemeszter. Már csak négy rendes óra, és utána a zéhák...hihetetlen. Tényleg, szinte észre sem vettem az idő múlását.

Egyébként elkezdtem újra franciául tanulni, persze, egyedül. Jó lenne júniusig eljutni az éttermi és kávézói szituációkig, ugyanis nyáron egy hétre Párizsba repülünk Barnival. :) Már megvan a szállás, egy kis lakás, és a repülőjegy is, úgyhogy most blogokat olvasok, hogy mit érdemes megnézni, és mit fontos magunkkal vinni.

Ja, és ha már az idő múlásánál tartunk, ismét öregedtem egy évet...lassan már tagadni kell a koromból, de most utoljára még megmutatom...:)

Újabb bejegyzés

Régen írtam már, eléggé nagy a pörgés mostanában, de hamarosan vége egy tanfolyamomnak, úgyhogy egy kicsit több időm lesz. Ezenkívül megtalált egy lehetőség, amit még nem kiabálnék el, de ha sikerül, akkor a doktori mellett viszonylag fix munkám és elfoglaltságom lesz (és persze tanítani fogok). ;) De erről majd később!

A kurzust az egyetemen, a magyar grammatika kettőt egyre jobban élvezem! Úgy látom, hogy a csoporttal is összerázódtunk, megtaláltuk a közös hangot. Nekem persze még mindig nagyon nehéz, hiszen folyamatosan képben kell(ene) lenni rengeteg mindennel, ami a nyelvészetet illeti, és közben egy mid-es látásmódot átadni, amit néha nehéz kombinálni. Most már nem izgulok annyira, mint az elején, de elég sokat készülök. Kutatgatni, szakirodalmat olvasni sajnos most semmi időm sincs, de lassan el kell kezdenem, tudom...mindjárt vége az első évnek, ez számomra elég hihetetlen! Alkalmazott pszicholingvisztikára kell egy kutatást csinálni és cikket írni, egyelőre nincs ötletem, ha van valaminek, kommentben várom őket! :D

A női menekültcsoportom olyan jól összerázódott! A nők a szünetben bandáznak, aki kendőt hord, leveszi az órán, ami tényleg azt jelenti, hogy megszoktuk és megszerettük egymást. Foglalkoztunk a munkavállalás témával, olvastunk álláshirdetéseket, tanácsokat adtunk az interjúhoz, írtunk motivációs levelet, és összefoglaltuk, hogy milyen nekünk az álomállás. Az egyik legfontosabb a munkahelyen természetesen az ingyenes kávé (rajz a plakáton). :) Erről az óráról csatolok néhány képet a poszt alá, és feltöltök egy-két anyagot a tananyagok szekcióba. Elkezdtük a főzést is, amitől egész órán nagyon éhesek voltunk! Csatolom a Luise főz című dalt, amiről már korábban is írtam, és a zenét a korábbi posztban meg lehet találni. Most feladatlapként megtaláljátok a tananyagok között. Szerintem viszonylag egyszerű szövege miatt jól használható. A jövő héten receptezünk, arról is be fogok számolni. Ja, és kaptam egy kis ajándékot az egyik NŐtől NŐnapra a NŐi csoportból. :))) Nagyon örültem!! (alsó kép)