2012. november 17., szombat

Erasmus-csoport

Ezen kívül a másik fontos dolog az Erasmus-csoport tanítása. Már az ötödik órán vagyunk túl :) Az őszi szünet és október 23-a miatt két óra is elmaradt. Nagyon szuper egyébként, nagyon megkedveltem a csoportot! Bár most észrevettem, hogy nem tanulják meg a szavakat sosem, úgyhogy jövő héten szódolgozat. Muszáj, mert különben minek tanulunk? Elfelejtik a szavakat. Persze tudom, hogy az Erasmus a tanulásról szól, de ha én kimentem volna például egy kis országba, biztos beiratkoztam volna a nyelvtanfolyamra. Szóval már be tudnak mutatkozni, mást bemutatni, tudnak sok kérdést és arra válaszolni (név, életkor, nemzetiségek, hangulatok), el tudják mondani, hogy laknak, melyik országban, melyik városban, és hogy milyen az a város. Egyébként a sztereotípiák egyáltalán nem működnek. Az amerikai srác olyan szerény, hogy elmondani nem lehet, szokott tanulni, elmagyarázza a társának az anyagot, ha nem volt az órán. Ráadásul profi módon, bármilyen nyelvtanár megirigyelhetné :). Ami kicsit vicces, tekintve, hogy az angolon kívül nem beszél más nyelven, tehát sosem tanult idegen nyelvet. Megtudtam, hogy a törökben is van magánhangzó-harmónia, és a lengyelben a "v" hang magánhangzónak számít. Vicces volt, amikor a lengyel lány érdeklődött, hogy a könyv szó miért könyvön (ha rajta), mikor még van benne az "ö" után egy magánhangzó. Én kerestem, mint az őrült, a másik magánhangzót, mire mutatta, hogy hát a "v"! Sokat tanulok :) 

Szakdolgozat

Már nagyon régóta nem tudtam írni, mert nagyon sok dolgom volt. Most van egy kis szusszanásnyi időm, úgyhogy leírom, mi minden történt azóta. Az első és legfontosabb hír: kész lett a szakdolgozatom. :) Most kötik éppen, és hétfőn adom le. Nagyon sok munka van benne, úgyhogy remélem, hogy jól sikerült. Egyébként a címe: A tantermi kommunikáció pragmatikája. Két beszédaktust, a kérést és a felszólítást vizsgáltam, és ehhez felvettem hangrögzítőre három magyarórát és két magyar mint idegen nyelvi órát. Felírtam az összes megnyilatkozást, amely kérést vagy felszólítást fejez ki, aztán csoportosítgattam őket, megnéztem, hogy milyen stratégiák a leggyakoribbak, s milyen grammatikai formákkal fejezzük ki őket. Nagyon érdekes volt a kutatás, és visszamentem a Mechába, ami külön jó érzéssel töltött el. :) Olyan kedves volt velem mindenki, hogy újra és újra visszamennék. :)


2012. szeptember 28., péntek

Mistake

Előző bejegyzésemben ejtettem egy hibát. Mikor észrevettem, rögtön eszembe jutottak a vietnami tanítványaim, főleg Bill, aki rendszeresen lehagyja a tárgyragot a tárgyról. Szinte mindig. Hiába mondom, hogy az oda kell...mondta, hogy a vietnami nyelvben nincs olyan. Hát mindegy, attól még ki kell rakni a magyarban és kész! :) Én legalábbis ragaszkodom hozzá, hogy minél pontosabban beszéljen (és írjon). Tehát:  szemesztert és nem szemeszter. =)

:))

Szuper dolog történt velem! Annyira izgalmas, most már egy hete folyamatosan ez foglalkoztat...addig nem is akartam leírni, amíg nem teljesen biztos...de most már biztos...:)
Szóóóóval kaptam az ELTE-n egy erasmusos külföldi csoportot, akiket magyarra fogok tanítani!!! :)
Ők ugyebár - a legtöbbjük - egy szemeszter töltenek el Magyarországon, és persze full kezdők. Ez lesz az első alkalom, hogy teljesen kezdőket tanítok teljesen egyedül! (ráadásul fizetést is kapok érte) :) Keddenként lesz az óra, 90 perces, hetente egyszer. Egyébként jó sok erasmusos diák van, 160 ember fog magyarórákra járni, nagyon zsúfolt az órarend. :)
Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy engem is megkértek erre a feladatra. Hiszen még nem diplomáztam le...és a Nyári Egyetemen résztvevők közül csak ketten kaptunk lehetőséget! Természetesen sajnálom a többieket, de annak nagyon örülök, hogy ilyen megbecsült vagyok. :))
Majd írok a tapasztalataimról, egyelőre próbálok készülni, elsőként úgy, hogy megveszem ezt a könyvet: 


Ez a könyv azért lesz nagyon hasznos számomra, mert benne vannak angolul azok a fontos nyelvészeti kifejezések, amelyekre szükségem lesz. Az angolt még sokat kell gyakorolnom, hogy úgy menjen, ahogy szeretném...:)

2012. szeptember 22., szombat

Új tanítvány

Új év - új tanítvány. Ismerősökön keresztül "kaptam" egy nyolcadikos fiút, Bencét, akit fel kell készítenem a középiskolás felvételire. Érdekes, hogy a kis vietnami tanítványom és ő egykorúak, ugyanazokat a feladattípusokat, gyakorlatokat, szövegeket fogjuk venni. 
Már kedden megvolt az első órám Bencével. Kicsit gyorsabban haladunk - ami nem csoda, hiszen ő anyanyelvi, nem kell szavakat magyarázni. Kreatívabb is, viszont elég türelmetlen: sokszor csak gyorsan bemondott egy megoldást, át sem gondolva azt. Egy hosszabb, nagyobb kitartást igénylő feladatnál sem volt túl motivált. Viszont a mondatalkotásnál nagyon kreatív és gyors volt, minden szópárról eszébe jutott egy érdekes mondat (pl. hal-hall: olyan mondatot kellett írni, amiben mindkét szó benne van).
Szeret olvasni is, aminek nagyon örültem, már az összes Harry Potter-kötetet elolvasta. :) Billel nehezebb dolog az olvasás, mi órán is olvasunk (ráadásul pont a Harry Potter első részét). Úgy érzem, hogy nagyon élvezi, de kicsit fárasztja a végére, és magától csak néhány oldal elolvasásáig jut. 
Pedig azt tudni kell, hogy Bill nagyon jól tud magyarul, majdnem anyanyelvi szinten. :) Sokszor olyan szavakat kérdez, amit hasonló korú magyar fiúk sem ismernek még. 
Hétfőn újra megyek Bencéhez. :) Kíváncsi vagyok, mennyire nyílik meg - mert azért első találkozáskor még viszonylag zárkózott volt. Heti kétszer járok majd hozzá. :)

2012. szeptember 11., kedd

Hangrendben a logika

Újabb magánórai gyöngyszem:
- Az hogy lehet, hogy a magas szó mély hangrendű, a mély viszont magas?
hmm hmm

2012. szeptember 8., szombat

Búcsúest a Nyári Egyetemen...Szili tanárnő és az oktatási asszisztensek :)

Magánórán...

Éljenek a mássalhangzó-törvények! Magánórán, a kis vietnámi tanítványommal:
- Nagyon jó, mondd csak, hol van itt összeolvadás? (melyik szóban?)
- A hűtőben.

2012. augusztus 23., csütörtök

A Nyári Egyetemről

Első bejegyzésem a Nyári Egyetemről szól. Itt oktatási asszisztensként veszek részt (nagyon komoly elnevezés), ami azt jelenti, hogy segítünk a szervezésben, a programok kitalálásában és kiplakátolásában, az adminisztrációban, múzeumba megyünk a diákokkal, elkísérjük őket a táncházba, az étterembe, a postára, az orvoshoz, a vécére...na jó, oda még eddig senkit sem kellett, aztán ki tudja. :)

Ezeken kívül még taníthatunk/taníthattunk is. :) Ami azért nagy dolog, mivel a "nagytanárok" munkáját mi is elvégezzük, de persze csak egy részét. Mi egy ukrán csoportban tartottunk practice órákat, ahol igazából bármit lehet gyakoroltatni. Van, aki a délelőtt tanult nyelvtani részt gyakoroltatja, de van, aki teljesen más feladatokat visz be.

Mi a kommunikációt helyeztük a középpontba, és különböző témák köré építve többnyire beszélgetős feladatokat készítettünk. Emellett helyet kapott a szövegértés, az íráskészség fejlesztése, a kreatív feladatok (plakátkészítés), a hallott szöveg értése. A lányok megtanulták az Iskolatáska című slágert :P, és a Pálinkadalt is meghallgatták. 

Az én témám az Iskola és a munka világa volt. Azért nem volt könnyű dolgom, mert az ukrán lányok 17-18 évesek, egy éve járnak egyetemre. Náluk egy-két évvel korábban véget ér a középiskola, és elkezdődik az egyetem. Ráadásul korukhoz képest is elég kislányok voltak, minden játékért rajongtak, sokat pusmogtak ukránul és vihogtak. De ha rájuk szóltunk, rögtön elhallgattak. (Majd kezdték elölről...) Szóval mindenki nagyon kedves volt és pozitív érzések kapcsolódtak a közös órákhoz.
Egyszer nagyon meglepődtem, amikor arról beszélgettünk, hogy milyen óráik vannak az egyetemen. Mondták, hogy van irodalom, és elkezdtek kívülről verset mondani Tompa Mihálytól. Hadarva. Szerintem nem is értették a szövegét. Tudják a Himnusz és a Szózat összes versszakát. (Még a magyarok közül sem tudja mindenki) És sorolhatnám...hát leesett az állunk. Azt tudni kell, hogy őket egy kissé más módszerekkel tanítják, az oroszos-poroszos iskolai kultúrát nem kell bemutatnom. Ők tényleg tanultak este a kollégiumban! És bulizni sem mehettek természetesen. Azért, ahol lehetett, csíptek maguknak egy kis időt. :) 
Tehát mások voltak, mint mi, de azért megtaláltuk a közös hangot. És ahhoz képest, hogy egy éve tanulnak magyarul...szuperek! De tényleg. Valamire mégis jó ez a fajta nyelvtanulás...:)
Amiket a legjobban élveztek: a versenyfeladatokat - az egyetemi campus megismerését, a plakátkészítést és -bemutatást (Álomiskolám), a szituációs feladatokat (állásinterjún), a "Mi akartam lenni gyerekkoromban"-Activityt....és sok minden mást :)
Csak akkor éreztem magam kellemetlenül, amikor sokat beszéltek ukránul, én pedig egy szót sem értettem. Még meg kell tanulni néhány nyelven, tudom én...:D

2012. augusztus 22., szerda

Ééééés indul!

Új blogot nyitottam, pontosabban felújítottam egy régi, nem használtat. Egyszer már írtam egy személyes blogot, de ez teljesen más lesz. 
A szakmámmal kapcsolatban fogok bejegyzéseket írni. Hamarosan, fél év múlva hivatalosan is magyar, német és magyar mint idegen nyelv tanár leszek.  
Azokat a tapasztalataimat, élményeimet szeretném leírni, amelyeket tanulás és tanítás során szereztem. Mivel lassan megszerzem a diplomámat, ezért már van némi gyakorlatom a tanítás területén. Ezekről fogok írni.
Egy fél éven keresztül egy budapesti középiskolában voltam magyar- és némettanár . Itt az anyanyelv-pedagógia területén már szereztem egy kevés tapasztalatot. Később szembesültem azzal, hogy a magyar mint idegen nyelv tanítás mennyire más: más szempontból közelítünk a nyelvhez, más elemek kapnak hangsúlyt, és néha, igen, még a módszerek is mások.
Olyan szerencsém volt, hogy a Balassi Intézetben gyakorolhattam: egy fél éve tanuló külföldi csoportot kaptam. Nagyon érdekes és tanulságos volt. Most pedig egy Nyári Egyetemen tanítok. 
Ezeken kívül még fontos megemlíteni, hogy vannak magántanítványaim is: vietnámi gyerekeknek és egy felnőttnek is tanítok magyar nyelvet. Nagyon izgalmasak a kulturális és nyelvi különbségek, ezekről is bővebben fogok írni.
Bevezetőnek ennyi, folyt. köv. :)