Projekt

Régen írtam már a projektemről, közben pedig megjelent a Marie Claire idei pályázati kiírása. Szinte hihetetlen, hogy egy év telt el azóta, hogy megírtam az ötleteimet, és beküldtem a szerkesztőségbe. Emlékszem, hogy egy péntek délután megláttam a pályázati kiírást, leültem, és rögtön meg is írtam az egészet. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy mire költeném a nyeremény összegét. :) Íme az idei kiírás, a kategóriák ugyanazok, mindenkinek ajánlom, hogy vegyen részt a versenyben, mert megéri. :) Az idei mottó: Együtt könnyebb.

http://marieclaire.hu/Riporter/2015/04/12/Marie-Claire-EGYUTT-KONNYEBB-Kampany-a-Nokert-2015-PALYAZZ-TE-IS

Januárban kezdődött a tanfolyamom, az első órára még senki nem jött el, utána pedig volt olyan alkalom, amikor alig fértünk be a terembe, és el kellett küldenem néhány diákot. Aki teljesen kezdő, szintén nem tudott csatlakozni, de egy szeptemberi kezdő kurzus tervben van, még mindig. Már tizennégy alkalmon túl vagyunk, holnap lesz a tizenötödik, és ez azt jelenti, hogy már csak hat alkalom van hátra. A témákkal nagyon jól állunk, holnap fejezzük be a házimunkáról való beszélgetést, majd az ideális párkapcsolat kerül terítékre. Izgatottan várom, mit gondolnak erről a tanítványaim. :) A házimunkával kapcsolatban még múlt héten keringett a neten egy érdekes cikk, amelyet a holnapi órámon fel fogok használni. Arról szól, hogy mennyibe kerülne egy családnak, ha nem a nő végezné el a házimunkát, hanem valaki más: bejárónő, bébiszitter, különböző háztartási cégek. Érdekes és figyelemfelkeltő a cikk, a képek különösen alkalmasak egy vita generálására. (A kommentek is ezt bizonyítják.) 

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20150420/hazimunka-erteke/?utm_source=newsletter&utm_medium=email&utm_campaign&utm_content=heti

Mostanában 7-8 diák jár az órára tartósan, nekem, és szerintem nekik is megfelel ez a felállás. Szeretünk együtt tanulni, sokan otthon is készülnek, ami külön öröm nekem. A múltkor egyikük házi készítésű sütivel lepett meg, nagyon érdekes, szíriai édesség, mozzarellás tésztában túrótöltelék. Nagyon egzotikus és finom, a magyar ételek közül leginkább a túrógombóchoz tudnám hasonlítani.

Várom a holnapi alkalmat, közben pedig feltöltök néhány újabb tananyagot a mappámba. :)

Mi lesz a middel?

Az utóbbi hetekben történt események engem is arra sarkalltak, hogy írjak egy bejegyzést a magyar mint idegen nyelv szak helyzetéről, jövőjéről...de leginkább arról, hogy mit jelentett nekem ide járni, és most mit jelent a magyar mint idegen nyelv tanáraként dolgozni. Mindenhol olyan híreket lehet látni/hallani/olvasni, hogy több egyetemi szak megszűnhet vagy átalakulhat, és a mid is fent volt azon a listán, amelyen a megszűnő/átalakuló szakok vannak. Hogy most hol tart a dolog, arról nem tudok semmit, mert inkább más szakokról lehet olvasni (amelyek hallgatói az utcára is mentek elkeseredésükben). Mivel a mid egy viszonylag kis szak (bár amióta én megismerkedtem vele, egyre nagyobb), itt mi még nem tartunk, de ki tudja, mi lesz...

Amikor végeztem a BA-val, és úgy döntöttem, hogy eljövök a PTE-ről az ELTE-re, még fogalmam sem volt, mi az a magyar mint idegen nyelv szak. Nem is volt még tanárképes, és én egyébként is magyartanár akartam lenni, ezért nem is jelentkeztem. De a következő évben már megjelent a mid tanárképes szakként, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet, ezért a két másik szakom mellé felvettem harmadikként, és mondhatom, ez volt életem egyik legjobb döntése (Bár nehéz volt 3 szak vizsgáira készülni). Azt hiszem, az egész blog erről árulkodik, hogy mennyire szeretem azt, amit csinálok, és a tanítás igazi örömet és kincseket rejt az ember számára, főleg akkor, amikor például egy külföldi először szólal meg az anyanyelvünkön. Nem gondolom, hogy "kismagyarokat" kell nevelni, hanem azt hiszem, hogy az elsődleges cél az, hogy ha valaki bármilyen okból úgy dönt, hogy kis vagy hosszú időt el akar tölteni Magyarországon, akkor érezze magát olyan jól, amennyire csak lehet. Ehhez az első lépés pedig az, hogy elkezd magyarul tanulni. Utána jöhetnek a következő lépések...de ez az első.

A magyar nyelv nem a legkönnyebben megtanulható nyelv, de aki ráérez a harmóniájára és a logikájára, annak egy idő után egyre jobban és jobban megy. Én, aki elvégeztem a magyar nyelv- és irodalom tanári szakot és a midet egyszerre, tudom, hogy mennyire más a két dolog. Nem ugyanaz a mesterség. A leíró nyelvészet elmondja, hogy a többes szám jele a -k. De ha ezt egy külföldinek mondom, mit kezd vele? Asztalk, székk, autók (mázli!), kutyak, telefonk. Tanultuk a különböző ragozási típusokat, a képzőjelragot, de azt soha, hogy idegen nyelvként milyen sorrendben, hogyan tanítsuk őket. Ezeket mind a mid szakon tanultam meg. Nem tudtam, hogy egy külföldinek mivel lehet nehézsége, azt gondoltam, mindennel. De ez nem igaz, például a melléknévfokozás nem olyan nehéz, pedig az több más nyelvben problémásabb terület.

A két tanári szak tehát nem ugyanazt a látásmódot, tudást, hozzáállást nyújtja a hallgatók számára, és ez nagyon jól van így. A mi szakunkra egyre többen jelentkeznek, most már minor szak is van, pont azok a tanulók, akiket én is tanítok grammatikából. Ők még csak most ismerkednek a szakmával, de olyan jó látni, amikor rádöbbennek egy-egy nyelvi jelenség tanításának módjára: mire kell felhívni a figyelmet, milyen feladattal lehet ezt érdekesen bevezetni vagy gyakoroltatni. Ők még eldönthetik, hogy a mesterszakon folytatják-e a midet, vagy más irányba fordulnak. Remélem, hogy folytatni fogják. Hogy lesz rá lehetőségük.

És hogy gazdaságilag, pénzügyileg szükség van-e erre a szakra? Mennyi munkalehetőség van? Amióta dolgozom (3 éve), azóta ezzel a diplomámmal értem el a legtöbbet. Sokkal több mid-tanári állást találok, mint magyartanárit, először Bicskén dolgoztam az egyetem mellett, majd több nyelviskolában, szeptembertől pedig valószínűleg egy iskolában fogok. A middel. Az ELTE nyári egyetemén több mint száz jelentkező van évente, akik magyarul szeretnének tanulni. A tanszéki húsvéti bulin annyi külföldi diák volt, hogy tánc közben alig fértünk el a teremben. A legjobb tanárokról és kollégákról pedig már ne is beszéljünk.....:) <3

Kicsit érzelmesre sikerült, de remélem, lesz valami hatása...mert a mid a legjobb!

Szusszanás

Itt a húsvét, éppen ideje volt már egy kis pihenésnek. :) Pont vége lett az egyik tanfolyamomnak, ami hét hónapos volt, ezért úgy jött ki a lépés, hogy már szerda délutántól szabad voltam. Akkor is tesztet írtunk az ensznél (amit illene kijavítanom szerdára), úgyhogy igazán laza volt nekem. Az összefoglaló órán álomnyaralást terveztünk, így átismételtük az utazás, a közlekedés és a szabadidő témákat. A felnőtt diákok nagyon kreatívak voltak, bár a csoport összesen három tagja alig tudott megegyezni, hogy hova utazzon, de azért nehezen dűlőre jutott. Ott az órán lerajzolták egy plakátra, és házi feladatnak adtam fel, hogy írják is le az álomszigetet. Szerdára az egyik diákom kinyomtatott-szerkesztett képpel készült, amelyet ő készített, plusz még le is írta természetesen külön a szöveget. Hát, nagyon megörültem, hogy ennyit készült, pedig a tesztre is kellett tanulni...:) Íme a "Magic-sziget", ahol a tengerparton nyár van, 30 fok, a közeli hegyekben pedig tél, esik a hó, és lehet síelni. Egy szó mint száz: jól telt a szünet előtti utolsó munkanap. :D

A szünet is, csak olyan gyorsan elment...hétfőtől újra munka, de már kevesebb órával, több szabadidővel. Gondolkodom, hogy vállaljak-e még plusz órákat a nyári egyetemig, júliusig, de nem hiszem, hogy sok értelme van, meg kellene foglalkoznom a doktori teendőkkel is. Az egyik feladat az, hogy egy kétnyelvű ismerőssel készítsünk interjút. Szerencse, hogy a sok tanítvány közül akad, akinek a gyereke kétnyelvű. Érdekes lesz megcsinálni az interjút. :)

Hamarosan vége a félévnek, nagyon gyorsan elment ez a szemeszter. Már csak négy rendes óra, és utána a zéhák...hihetetlen. Tényleg, szinte észre sem vettem az idő múlását.

Egyébként elkezdtem újra franciául tanulni, persze, egyedül. Jó lenne júniusig eljutni az éttermi és kávézói szituációkig, ugyanis nyáron egy hétre Párizsba repülünk Barnival. :) Már megvan a szállás, egy kis lakás, és a repülőjegy is, úgyhogy most blogokat olvasok, hogy mit érdemes megnézni, és mit fontos magunkkal vinni.

Ja, és ha már az idő múlásánál tartunk, ismét öregedtem egy évet...lassan már tagadni kell a koromból, de most utoljára még megmutatom...:)

Újabb bejegyzés

Régen írtam már, eléggé nagy a pörgés mostanában, de hamarosan vége egy tanfolyamomnak, úgyhogy egy kicsit több időm lesz. Ezenkívül megtalált egy lehetőség, amit még nem kiabálnék el, de ha sikerül, akkor a doktori mellett viszonylag fix munkám és elfoglaltságom lesz (és persze tanítani fogok). ;) De erről majd később!

A kurzust az egyetemen, a magyar grammatika kettőt egyre jobban élvezem! Úgy látom, hogy a csoporttal is összerázódtunk, megtaláltuk a közös hangot. Nekem persze még mindig nagyon nehéz, hiszen folyamatosan képben kell(ene) lenni rengeteg mindennel, ami a nyelvészetet illeti, és közben egy mid-es látásmódot átadni, amit néha nehéz kombinálni. Most már nem izgulok annyira, mint az elején, de elég sokat készülök. Kutatgatni, szakirodalmat olvasni sajnos most semmi időm sincs, de lassan el kell kezdenem, tudom...mindjárt vége az első évnek, ez számomra elég hihetetlen! Alkalmazott pszicholingvisztikára kell egy kutatást csinálni és cikket írni, egyelőre nincs ötletem, ha van valaminek, kommentben várom őket! :D

A női menekültcsoportom olyan jól összerázódott! A nők a szünetben bandáznak, aki kendőt hord, leveszi az órán, ami tényleg azt jelenti, hogy megszoktuk és megszerettük egymást. Foglalkoztunk a munkavállalás témával, olvastunk álláshirdetéseket, tanácsokat adtunk az interjúhoz, írtunk motivációs levelet, és összefoglaltuk, hogy milyen nekünk az álomállás. Az egyik legfontosabb a munkahelyen természetesen az ingyenes kávé (rajz a plakáton). :) Erről az óráról csatolok néhány képet a poszt alá, és feltöltök egy-két anyagot a tananyagok szekcióba. Elkezdtük a főzést is, amitől egész órán nagyon éhesek voltunk! Csatolom a Luise főz című dalt, amiről már korábban is írtam, és a zenét a korábbi posztban meg lehet találni. Most feladatlapként megtaláljátok a tananyagok között. Szerintem viszonylag egyszerű szövege miatt jól használható. A jövő héten receptezünk, arról is be fogok számolni. Ja, és kaptam egy kis ajándékot az egyik NŐtől NŐnapra a NŐi csoportból. :))) Nagyon örültem!! (alsó kép)

Orchidea-nap

Ma sok kolléga és én egy magyar mint idegen nyelvi módszertani továbbképzésen voltunk az Orchidea Iskolában. Az iskolát egy kicsit nehezen találtuk meg, ezért sajnos elkéstünk, és egy törökóra közepébe csöppentünk. Az Orchidea Általános Iskola Kőbányán található, s egy olyan magániskoláról van szó, amely a kulturális sokszínűséget hirdeti: a magyar diákok mellett nagy számban járnak török, kínai és arab gyerekek is az iskolába. Ennek apropóján ismerkedhettek meg a résztvevők a török üdvözlésekkel, alapkifejezésekkel. Az iskola nagyon szimpatikus: barátságos kollégák, termek, dekoráció, kedves vendéglátás. :) Természetesen gyerekekkel nem találkoztunk, egyszer jó lenne megnézni a tanítást egy hétköznapon is. Mindig kíváncsi voltam, hogy például alsósokat milyen módszerekkel tanítanak magyarul.

Visszatérve a programra, a törökóra után a MagyarOK című könyv második kötetének bemutatója következett Pelcz Katalintól. Mivel használjuk az első kötetet, kíváncsiak voltunk a következőre is, s több szövegbe, feladatlapba, módszertani meggondolásba nyerhettünk bepillantást. Továbbra is úgy gondolom, hogy a tankönyvsorozat erőssége a tematikus felépítés és a dialógusok, illetve különböző szövegtípusok szerepeltetése, váltogatása. A hanganyag is nagyon hasznos, és tényleg sok, de az a tapasztalatom, hogy a diákjaim számára sokszor túl gyorsak, ezért kevéssé motiválóak a hallásértést fejlesztő feladatok. A grammatikai haladási menetet én máshogy érzem hatékonyabbnak, ezért sokszor ugrálok a könyvben, ami egy kicsit zavarja a diákokat. Végül pedig, mint eddig minden tankönyvet, ezt is ki kell egészítenem például grammatikai gyakorlatokkal.

A bemutató után következett az ebéd (korábban sütizés is volt!), és igazán finom, autentikus ízeket kóstolhattunk: ettünk humuszt, mindenféle salátát, török joghurtos szószt, lencselevest, csirkét. Délután török teát ittunk, amit úgy kellett elkészíteni, hogy egy kevés teaaromát kellett felhígítani, és még így is igen erős volt. Kávé helyett tökéletes. :)

Ebéd után folytatódott a szakmai program: Szita Szilvia előadása következett a természetes nyelvhasználatról. Ebben a részben is a tankönyv második kötete alapozta meg a megbeszélést és a csoportos feladatokat. Engem is nagyon érdekel a tanórai természetes nyelvhasználat, de talán egy másik aspektusból: az a célom, hogy a tanári instrukciók jobban közelítsenek a természetes, hétköznapi szituációk során megjelelő kérésekhez.

A workshop végén két további tananyag-bemutatót láthattunk és hallhattunk: Kiss Gabriella mutatta be a Jó szórakozást magyarul! című könyvet, amelyet már régóta használok, illetve a PONS kiadványok egy újabb darabját ismerhettük meg, a Hungary inside and out című, angol nyelvű tananyagot. Az utóbbit még nem ismertem, most megvásároltam. Később, ha már jobban megismertem, beszámolok róla. A legutolsó bemutató Pál Barbi és Kruzslicz Tomi előadása volt, amely a mid-van.hu oldalról szólt. Az oldalt ismerem és használom, de jó volt hallani a további tervekről, például a tervezett módszertani cikksorozatról és az IKT-alkalmazásokról.

Összességében jól éreztük magunkat, bár eléggé elfáradtam. :) Kicsit jobban örültem volna, ha interaktívabb az egész, és többen megosztottuk volna egymással a tapasztalatainkat, de tényleg sokan voltunk ehhez. :)

Hasznos linkek a kiadványokhoz:
http://magyar-ok.hu/hu/A2_intro.html?ver=2.0
http://joszorakozastmagyarul.com/?lang=HU
http://www.pons.hu/bolt/kezdoknek-magyar/hungary-inside-and-out
http://mid-van.hu/

Öt

Kedden az ötödik alkalom is eltelt a kurzusból...olyan gyorsan megy az idő, már a negyedénél tartunk! Tervezem, hogy szeptembertől elindítok egy kezdő csoportot, remélem, hogy kapok majd benne segítséget. Nagyon jó, hogy egyre többen terveznek és szerveznek magyarórákat a menekült külföldieknek, de azért szerintem egy kicsit problematikus, hogy nem elég szakmai a program. Ezt nem azért mondom, mert olyan hű de profi, tapasztalt és felkészült tanárnak tartom magam, hanem azért, mert ha már az első órán rosszul tanítják-tanulják például a létigét, akkor hogyan fognak boldogulni egy többszörösen összetett mondattal. Tudjunk, hogy a magyar megtanulása nem kis kihívás, még tökéletes körülmények között sem....Na de minden kezdeményezésnek örülni kell.

Most kedden nagyon kevesen voltunk a csoportban, nem tudom, mi történt. Pedig a múlt órát elég jónak és hasznosnak éreztem, és rengetegen voltunk. A plakátos feladat is jól sikerült. Hát, remélem, hogy a következő alkalommal megint jönnek a diákok. Az azért pozitív, hogy jóval kisebb volt az alapzaj, többet tudtunk tanulni, és lehetett kérdéseket feltenni, kicsit nyelvtanozni. Befejeztük az iskolarendszerrel való foglalkozást, megcsináltunk egy feladatot az iskolai nyelvhasználatról, amit én szociopragmatikai szempontból nagyon fontosnak tartok. Témámhoz hűen a kérést tanultuk: le kellett írni, hogy hogyan kérünk valamit az osztálytársunktól és a tanárunktól. Az a jó, hogy több megoldást is meg tudtunk beszélni, és fontos, hiszen igen nagy problémát szokott okozni az udvariassági elemek használata, illetve az, hogy milyen grammatikai eszközt érdemes alkalmazni. Például az osztálytársunktól simán elkérhetünk egy tollat felszólító vagy kijelentő módú igealakkal (Adj egy tollat! Adsz egy tollat?), a tanárunkkal szemben azonban az indirekt stratégiák lesznek a nyerők: előkészítő stratégia (Tudna adni...?), legyen szíves+infinitívusz (Legyen szíves adni...) és persze az udvariassági elemek kiválasztása sem egyszerű egy külföldi számára. (Légy szíves!/Legyen szíves!....). A feladatlapot megtaláljátok a Törődj a migráns nőkkel!-mappában. Lehet alkalmazni egy-egy nyelvtani jelenség tanításakor (pl. főnévi igenév), vagy egy bizonyos nyelvi szint felett, összefoglaló jelleggel.

Elkezdődött a szemeszter, és ettől a félévtől egy új izgalmas feladat vár rám: minorosoknak szemináriumot tartok A magyar mint idegen nyelv grammatikája II. címmel. :) Nagy megtiszteltetésnek érzem ezt a munkát, egyben hatalmas feladatnak, hiszen ez azért sokkal nehezebb, mint egy nyelvóra megtartása. Mondattant tanítok, ami közel áll a szívemhez a pécsi generatív évek miatt, csak most hagyományos(abb) szemléletet kell közvetíteni, egy kis funkcionális kiegészítéssel. Szóval most kis túlzással a Magyar grammatikával fekszem-kelek, meg folyton agyalok, hogy mit találjak ki a következő alkalomra, de rengeteget tanultam már a felkészülésből is, és az első órából is. (Hétfőn volt.) A csoport nagyon jó, 18 lány, sok nyelvszakos, néhány magyar szakos. :) (a mid pedig a minor szakjuk, és a legtöbben tanári mesterre készülnek). Kicsit még oldjuk a hangulatot, de majd felbátorodunk, belejövünk, ők is, én is. ;)

(A kép forrása: www.pinterest.com)

Négy

Ma volt a negyedik alkalmunk a női csoporttal. Megint jöttek új emberek, úgyhogy most azt kellett mondanom, hogy sajnos nincs több hely...nehéz volt, de a többiek érdeke is ezt diktálta. Látom már, hogy mekkora igény lenne egy kezdő csoport elindítására. Na majd talán az őszi félévben. :) A mai órán az iskolarendszerekről tanultunk, miután átismételtük a tantárgyakat. Elolvastunk egy kisebb szöveget a magyar iskolarendszerről, azt értelmeztük, azután pedig csoportokban plakátokat rajzoltak a tanulók, és bemutatták a saját országuk iskolarendszerét. Érdekes volt látni a hasonlóságokat és a különbségeket, például Oroszországban és Ukrajnában már 17 évesen érettségiznek a diákok, Iránban pedig létezik az associate degree (mint az USA-ban), amely 2 évig tartó átmeneti program a középiskola és az egyetem között (vagy a BA első két évének számít, vagy utána lehet kapni valamilyen szakmai diplomát). Érettségi mindenhol van, de voltak olyan országok (Tunézia, Egyiptom), ahol már általános iskolában is vannak különböző vizsgák.

A jövő órán kezdjük a munkát! (Mármint a témát...)

Néhány életkép a mai alkalomról:

Egyébként sikerült az első doktoris félév, január végéig mindent beküldtem, és a cikket is befejeztem. Az a baj, hogy nincs időm pihenni, újrakezdődött a céges magyarórám, és csomót kell készülnöm a jövő hétre is, mert a doktori kezdődik. Holnap is 8 órám lesz, amikre készülnöm is kellene, de egy csomó más dolgom is van. Ma délután a könyvtárak között kavarogtam...de előtte jó volt a véletlen együtt ebédelés Gabival. :)

Egy nagyon izgalmas dologról még nem számoltam be, és még nem is fogok, majd a jövő héten, ha már tényleg minden biztos lesz! ;)