De szeretnék...

A holnapi iskolai magyarórámra készülve eszembe jutott ez a sor: "De szeretnék gazdag lenni..." Keresgélni kezdtem az interneten, hasonló ötletek után kutatva, és találtam egy oldalt, ahol a József Attila-vers mintájára írtak rövid nyolcsoros verseket általános iskolások. Nagyon jónak találtam az ötletet, és az első versszakok nyelvi szintjét is megfelelőnek ahhoz, hogy hasznosítsam az órámon. Készítettem egy feladatlapot, melyet a következő linken érhettek el:

https://www.dropbox.com/s/xxsj5rymxby468q/De%20szeretn%C3%A9k_jav%C3%ADtott.pdf?dl=0

Előzmények: Már tanultuk a főnévi igenevet és annak minden formáját, a rendhagyó alakokat is. A hobbik és a szabadidő témáján már túl vagyunk, és a múlt órán beszéltük meg a szeretnék igealakot és annak ragozási paradigmáját, megnéztünk néhány udvarias kérést, és azokat gyakoroltuk. A kérések mellett a forma egyik fontos funkciója a vágyak, kívánságok kifejezése (ennek következménye pedig az, hogy udvarias kéréseink gyakori eleme az igealak). 

Korosztály: Kilencedikes tanulókról van szó, akik még gyerekek, tehát hasznos és motiváló feladat számukra olyan kívánságok megfogalmazása, hogy mit szeretnének csinálni később, felnőttként. Mindenki szeretne gazdag lenni, de nagyon sokféle ötlet létezik, hogy mire használnák a tanulók a pénzt: cápauszonylevest szeretnének enni, utazgatni, vagy a szegényeknek segíteni. Ezek szépen megjelentek a tanulói versekben, vicces, kedves formában megfogalmazva.

Nyelvi szint: A1-es és A2-es nyelvi szintre ajánlom ezt a feladatlapot. Motiváló, hogy egyetlen feltételes módú igealakkal viszonylag komplex jelentéstartalmat tudnak kifejezni a diákok anélkül, hogy a jóval később tanulandó feltételes mód hiánya feltűnő legyen.

A megvalósítás menete: A ráhangoló feladatban a diákok meg tudnak fogalmazni vágyakat, amelyeket szeretnének elérni felnőttkorukra. Ezután érdemes együtt elolvasni a József Attila-verset, elmondani néhány háttérinformációt a vers keletkezéséről, a költőről. A magyar vers olvasása hozzájárul a magyar kultúra terjesztéséhez, megismeréséhez is. Ezek után következnek a tanulói saját versek lyukas szövegként. Fontosnak tartottam, hogy ne csak a főnévi igeneves, kész formát helyettesítsék be a diákok, hanem többet dolgozzanak: első feladatként megjelenik a helyes forma megalkotása, majd miután megbeszéljük a helyes válaszokat, utána következhet a behelyettesítés egyéni vagy páros munkaformában. Ezután jön a feladat kreatív része: a versírás. Kíváncsi vagyok, milyen produktumok fognak készülni, ezért szerintem az óra végén be is szedem a verseket. Ezután fel kell olvasni egymásnak a verset, és bemutatni, hogy mit szeretne a másik, így a megtanulandó igealak 3. személyű formájának gyakorlására is lehetőség nyílik.

Hallgassunk több zenét a magyarórán!

Az iskolai A2-es csoportommal elérkeztünk a külső és belső személyleírás témájához, a birtokos személyjelek és a birtokos szerkezet átismétléséhez. Vártam már a témát, hogy felhasználhassam a manapság szerintem egyik legjobb, fiataloknak szóló, magyar együttes számát, mert tökéletesen passzol mind a témához, mind a tanítandó nyelvtani anyaghoz. Mi Durst Péter tankönyvét, a Lépésenként magyarul 1-et használjuk, és hozzá kiegészítésként a MagyarOK A2 egyes oldalait, anyagait. Ezúttal a Durst-könyv 47. lépésének bevezetéseként fogom bevinni az általam választott dalt. Mivel már mindenki tanulta a testrészeket, ezért a lecke előtt nem árt a szavak felelevenítése, és birtokos személyjeles formáinak átnézése sem. Annak ellenére, hogy az előző lépésekben megtanulták a diákok a birtokos személyjelek használatát, úgy vélem, ez a lecke egy kicsit hirtelen kezd bele ebbe a témába.

Úgy döntöttem hát, hogy hallásértéssel indítom az órát. A ráhangoló szakasz annak megbeszélése, hogy mi milyen magyar együtteseket, énekeseket ismer. Itt érdemes megbeszélni, hogy a tanulók szoktak-e magyar zenét hallgatni, van-e kedvencük, milyen műfajt szeretnek, és ismerik-e az általunk választott előadót, zeneszámot. Ezután következhet a hallásértési feladat.

Az első hallgatás után a tanulók globális értésére hagyatkozom: azt a feladatot adom, hogy próbálják meg összegyűjteni a testrészek nevét, amelyek a dalban előfordulnak.

Ezután, a második hallgatást követően a testrészek, és néhány más, birtokos személyjellel ellátott főnevet kell behelyettesíteniük a lyukas szövegbe.

Íme a feladatlap:

1.)    Milyen magyar együtteseket, énekeset ismersz?

…………………………………………………………………………………………………..

2.)    Hallgasd meg a magyar dalt!

a.      Milyen testrészeket hallottál? Sorolj fel néhányat!

láb, ………………………………………………………………………………………………

b.      Egészítsd ki a szöveget a felsorolt birtokos személyjeles formákkal!

fejem, lábad, kezed, hangod, számom, ajkad, agyad, nevem, ruhád, telód

Erre még meghívlak, aztán döntsd el,

veled menjek-e el, vagy a köddel.

Erről kell még emlék, ahogyan nézel,

bújj el bennem, mint egy medve télen.

Kiszúrtalak egyből, csak háttér a tömeg,

bárhova mész, téged mindenki követ.

A …………………….., a lábad, a kezed, az …………………….. ritmusra él,

akár egy dallam, az ital a ………………………ben,

töröm a ……………………., hogy hogy legyünk gyorsan végre egy helyen,

én odaadok mindent egy helloért,

ha kell a ……………………….. , nyúlj a ………………………ért.

Erre még, erre még, erre még meghívhatsz.

Erre még, erre még, erre még meghívhatsz.

Erre még meghívlak, aztán döntsd el,

veled menjek-e el, vagy a köddel.

Erről kell még emlék, ahogyan nézel,

bújj el bennem, mint egy medve télen.

Siker egy végre, hallom a ………………………..,

a …………………… az enyémhez közelebb lakott,

harmincnyolc, nekem negyvenöt, az ……………………ba nézz be, benn ülök.

Táncolni nem fogok, csak neked,

gyere, szkippeljük együtt a keddeket!

Dávid a ………………………., igen, örvendek

Már érzed, hogy vörös haj kell neked.

Erre még, erre még, erre még meghívhatsz

Erre még, erre még, erre még meghívhatsz

Erre még meghívlak, aztán döntsd el,

veled menjek-e el, vagy a köddel.

Erről kell még emlék, ahogyan nézel.

bújj el bennem, mint egy medve télen.

(Halott Pénz: Erre még meghívlak)

A dal meghallgatása, megbeszélése után többféleképpen lehet folytatni az órát. Én a MagyarOK A2-es kötetének munkalapjai közül választottam a testrészek beírásával kapcsolatos feladatot (http://magyar-ok.hu/docs/MOK2_1fej_munkalapok.pdf), majd a birtokos személyjeles formák tisztázása után következhet a tankönyvi lecke.

Jó lenne csinálni egy dalgyűjteményt, ahonnan a mid-tanárok tudnának szemezgetni. :)

a kép forrása: http://www.nlcafe.hu/sztarok/20160224/wellhello-halott-penz-siker/

Zéhát írni csudajó

Mint minden félév, ez is a zéhaírással zárul. Egy kicsit már jobb nekem, mert a másik oldalon állok, nem írom, hanem íratom, de azért még így is jelentős stresszel jár a dolog. Kezdődik ez az összeállításnál: nagyon kell figyelni, hogy ne legyen túl könnyű, de ne is legyen túl nehéz, minden fontos dologra rákérdezzek, de azért ne nyolcoldalas legyen...úgyhogy ebben a félévben sikerült a négyoldalas zéhát prezentálnom. Büszke voltam az eredményre, se nem könnyű, se nem megírhatatlan, van egy-két jó nehéz kérdés, de aki tanul, simán meg tudja csinálni. Időben kinyomtattam, sokszorosítottam, így nyugodtan mentem be kedd reggel az egyetemre. Egy kicsit ugyan késésben voltam, de órakezdésre simán odaértem.

A portán - mint minden kedd reggel - elkértem a terem kulcsát. Közölték velem, hogy a kulcs elveszett, mert valaki nem vitte vissza múlt héten csütörtökön. (Egyébként nem ismerem véletlenül ezt a tanárt, akinek ez az aláírása? Nem, rajtam kívül hatszázhúsz oktató tanít itt, én pedig egyébként is csak doktorandusz vagyok.) Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy ki vitte el a kulcsot, de mivel a félév során már ez egyszer lejátszódott, és már a pótkulccsal nyitottuk-zártuk az ajtót, rá kellett jönnöm, hogy a terembe nem tudunk bejutni. Most akkor mi legyen? A percek vészesen fogytak. Szerencsére kaptam egy másik kulcsot, megpróbáltam bemenni a terembe, de éppen órát tartott ott valaki. A portásnő csodálkozott, mégis hogyan jutottak be oda kulcs nélkül? 

Engem már tényleg nem érdekelt, szerettem volna elkezdeni a munkát, ugyanis azért a négy oldal az mégiscsak négy oldal. Ekkor kaptunk egy újabb kulcsot. Sikerült bejutnunk a terembe, ahol pontosan két székkel és hellyel kevesebb volt, mint amennyien voltak a diákok. Sebaj, körbeülték a miniatűr asztalokat, mndenki egymás hegyén-hátán. Természetesen nem csináltam A és B csoportot, hiszen a szokásos termünk egy százfős nagyelőadó volt. Nem tudtam mást tenni, mint megkérni őket, hogy csak a saját papírjukat nézzék, és mivel nekem már nem jutott szék, kénytelen voltam végig az ajtónak dőlve állni, és azt figyelni, hogy valóban nem néznek máshova. Általában nem néztek. :)

Nagyon érdekes, hogy milyen sokféle zéháíró van. Van olyan, aki nagyot sóhajtva megszámolja, hogy hány oldalas, vagy már attól szívbajt kap, hogy látja, össze vannak kapcsolva a papírok (vajon mennyi...?). Más viccesen megkérdezi, hogy kitölthet-e rögtön kettőt, ezzel ironikusan arra utalva, hogy elég lett volna, ha kevesebbet dolgozom a zéhá összeállításán. Persze ő végez elsőként, fél óra után beadja a dolgozatot, (és általában jókat is ír). 

A legtöbben körülbelül a megadott idő feléig dolgoznak. Páran már türelmetlenek ("Na, megyünk?"), de a másik még nem megy, ötször átnézi. Aztán végül mindketten beadják, és kimennek. Miután végzett az első turnus, jobban meg tudom figyelni a másodikat. A csapat egy része már kész van azzal, amit tudott, de még nagyon gondolkodik, hátha eszébe jut egy apróság, amivel szerezhet még egy pontot. Jól megnézi a papírját, esetleg a szomszédjáét, aztán látja, hogy arra a kérdésre ő se tudta a válasz. Van az a típus, aki mindent megkérdez. "Ide pontosan mit kell írni? Mit jelent az, hogy jellemezze? Ugye ennél a feladatnál nem kell elemezni a mondatot?" Nem, nem kell. Oda van írva? 

Már majdnem mindenki elment, de az utolsó pár hallgató kitart a végéig. Mindent tízszer át kell nézni, hibajavítóval kijavítani (általában a jót rosszra), le kell ellenőrizni. Gondolkodni, gondolkodni. A végén beadják, majd valaki megkérdezi: "Mi is volt az igemódosító? Erről beszéltünk az órán?" Hát hogy ne beszéltünk volna. Kimennek, én belenézek a dolgozatokba. Még nem volt időm részletesen átolvasni, de úgy érzem, sikeres volt a zéhá. Kalandos, de sikeres. :) Már csak ki kell javítani...

Pesti Bölcsész Akadémia

Mai posztomban a PBA-n, avagy Pesti Bölcsész Akadémián tartott előadásokról szeretnék beszámolni. 
Részletek itt: http://pestibolcseszakademia.blog.hu/2015/09/28/amikor_beszelunk_cselekszunk_jo_de_hogyan_somos_julia_kurzusa

Négy előadásról van szó, amelyeket egy választható témából lehetett tartani. Fontos kritérium, hogy a tudományos témákat is közérthetően adjuk elő, hiszen a program lényege az érdeklődés felkeltése a tudományos munka, a tudományos témák iránt. Nekem nagyon hasznos volt ez a program, mivel:

1) jó gyakorlás volt a konferencia-előadásokra: egy órát kellett beszélni, ami elég sok! + nem voltak ott a témavezetőim, nem féltem annyira :D + többször ott voltak a barátaim és a barátom, ebből erőt meríthettem :)

2) klassz volt a ppt-készítés: több képet, videót, idézetet rakhattam bele, mint egy konferencia-előadáson, ott azért ez elég korlátozott

3) a saját témámat választhattam, és azt egy kicsit kiterjesztettem: nekem is hasznos volt újra átismételni a dolgokat, ráadásul az előadásokat követő beszélgetésekből új ötleteket meríthettem

4) be tudtam mutatni a saját kutatásomat viszonylag szabadon, közérthetően - talán ez volt a legjobb, bár nem sok idő maradt rá

Az első alkalmon általánosságban volt szó a nyelvészeti pragmatikáról, megismerkedtünk Austin, Searle és Grice elméleteivel. Grice társalgási maximáihoz készítettem (a barátom segítségével :D) egy videót, amit mindenképpen meg szeretnék mutatni itt is. Az ötletet ebből a nyest.hu-s cikkből merítettem: http://www.nyest.hu/hirek/mitol-menok-az-agymenok

Az egyik kedvenc sorozatom a Two broke girls, ebből vágtam ki részeket, és mutattam be a társalgási elveket, szerintem így sokkal emészthetőbb és viccesebb volt:

https://www.youtube.com/watch?v=KbZdXb8KfzM&feature=youtu.be

A második előadáson a kérést mint beszédaktust vizsgáltuk. Mivel a témám az osztályteremben megjelenő kérések és utasítások vizsgálata, ezért fontos részét fogja képezni a kutatásomnak a magyar kérés- és utasításstratégiák megismerése. A legtöbb kutatás a hétköznapi életben megjelenő kérésekkel foglalkozik. A Macskafogóból választott részekkel mutattam be a kérés és a parancs közötti különbséget:

A harmadik előadáson már a magyarul tanulókkal foglalkoztunk, és a beszédükben előforduló pragmatikai hibákkal, félresiklásokkal. Mivel sokszor tapintatlanságnak érezzük, ha például egy külföldi letegez bennünket vagy nem megfelelően szólít meg minket, a nyelvtani hibáin meg csak mosolygunk (vagy kifejezetten cukinak tartjuk), ezért nagyon fontosak a nyelvtanulás-nyelvtanítás szempontjából a pragmatikai félresiklások. A Mind your language című sorozat humora főként a kulturális különbségekből fakadó félreértésekre épül, hiszen egy angolul tanuló külföldi csoport nyelvóráiba nyerhetünk bepillantást. Minden kollégának szeretettel ajánlom, mert nagyon-nagyon tanulságos és vicces!

https://www.youtube.com/watch?v=MApatYdSxO8&list=PLxRxwnkeaHZv5JEKUyrQFPQbVuGVvo6hh

A negyedik előadáson a pragmatikai kompetencia fejlesztéséről és a saját kutatásomról volt szó. Több alkalmon is vittem részeket különböző kérdőívekből, úgyhogy a hallgatók belehelyezkedhettek az adatközlők szerepébe (itt csak a kellemes részébe :)). 
Ezzel a kurzussal és néhány apróbb feladattal, illetve a Félúton konferenciára elküldött tanulmányommal lezártam a 3. félévemet, jöhet a negyedik!

Végezetül néhány kulcskép a prezentációból:

Az új év első órái

Fogadalmaimnak megfelelően készültem az új év első óráira.

Tavaly is bevittem egy új évi fogadalmas gyakorlatot, de most újra kellett gondolnom, egyrészt az alacsonyabb nyelvi szint, másrészt a korcsoport miatt. A gyerekek mégsem fogják azt választani, hogy leszoknak a dohányzásról és az alkoholról. :)

Kis kártyákat készítettem, amelyeket ide is feltöltök. (Jobbra, a bemutatkozás alatt található a Tananyagok cím, az alatt lehet rákattintani a különböző tananyagos mappákra.) A kártyákat be is lamináltam, így sokkal tartósabbak, és a diákok sem tudnak rárajzolni/ráfirkálni/ráírni angolul. :D

A kártyákat úgy készítettem el, hogy a kezdő és az A2-es csoportomban is tudjam használni. Nem írtam rájuk, hogy a tanulók tudjanak ötletelni. Először csoportokban le kellett írniuk a diákoknak, hogy milyen fogadalmat lehet tenni a képpel kapcsolatban (például nem vásárolok, sok gyümölcsöt eszem), majd mindenki kapott egy feladatlapot, és oda kellett leírni, hogy mit csinál majd többet és kevesebbet.

Jelen időben teljesen jó ez a feladat, természetesen lehet jövő időt is kérni, ha már tanultuk, de a jelen időt sokkal gyakrabban használjuk jövőbeli cselekvések kifejezésére. Én magam is jelen időben szoktam megfogalmazni a fogadalmaimat. 

A haladóbb diákok másik feladatlapot kaptak: megkezdett mondatokat kellett befejezniük.

És hogy sikerült? Miután a kínai csoporttal tisztáztuk, hogy nálunk január 1-jén van újév, náluk viszont februárban (idén február 8-án), és hogy ők mit szoktak csinálni és mi mit szoktunk, azután megkapták a kártyákat, és láthatóan élvezték a dolgot (főleg, amikor a Nem facebook-ozom. volt a fogadalom). :) Utána megbeszéltünk minden kártyát, a Többet tanulok-nál felhívtam a figyelmet ennek a kitüntetett fontosságára :D), majd kicsöngettek, úgyhogy a kitöltést házi feladatnak adtam fel. Kíváncsi vagyok a válaszokra...:)

A pinterest nagyon sok ötletet ad, ajánlom mindenkinek!

Év végi leltár (2015)

Gyorsan elrepült ez az esztendő is. Emlékszem, amikor tavaly karácsonykor írtam az évösszegző bejegyzésemet, olyan, mintha tegnap történt volna. A 2015-ös évem egyik jellemzője, a sűrűség abban is megmutatkozik, hogy csak ma, január elsején írom ezt a bejegyzést. Olyan sok minden történik túl rövid időn belül, hogy csak kapkodom a fejem. De mi is történt idén? Nézzük csak szépen, sorjában.

1. Januárban amellett, hogy elindult a Törődj a nőkkel! című projektem, folyamatosan beadandókat írtam a doktorira. A projekt első órájára senki sem jött, január közepén pedig már tele volt a bérelt termem.

2. Februárban megtartottam életem első egyetemi óráját, A magyar mint idegen nyelv grammatikáját, mid-szakos BA-soknak. Folytattam a munkát az ENSZ-beli csoportommal, és persze új Erasmus-csoportot is kaptam. Utána interjúra mentem az Orchidea Iskolába :)

3. Márciusban nőnapot ünnepeltünk, stílusosan a női csoportommal, a hónap végén pedig elbúcsúztam a menekültcsoportomtól a Katedrában.

4. Áprilisban egy kis pihenés és szülinapozás után folytatódott a munka...

5. Májusban tesztet és zéhát állítottam össze, írattam meg, s közben a saját beadandóimat is gyártottam, természetesen.

6. Június elején tanulmányt írtam, majd a munkát félretéve Párizsba utaztunk a szerelmemmel! Csodás egy hetet töltöttünk el ebben az inspiráló városban. A hónap végén lezárult a projektem, mely alkalomból kis bulit rendeztünk, ettünk-ittunk, és jól éreztük magunkat.

7. Július végén a szokásos program következett: az egy hónapos nemzetközi nyári egyetem az ELTE-n. Hát, mit mondjak, elég intenzív volt. :D 

8. Augusztus végén elkezdtem dolgozni az Orchidea International School-ban mid- és némettanárként. A hónap utolsó hetét már ott töltöttem, ismerkedéssel, adminisztrációs feladatokkal.

9. Szeptemberben elkezdődött a tanév, összebarátkoztam a kollégákkal és a diákokkal, a kezdeti (főként fegyelmezésbeli) problémákon igyekeztem felülkerekedni kisebb-nagyobb sikerrel...:) Az egyetemen ismét szemináriumot tarthattam, ezúttal hungarológia szakos ma-sok számára. Az Erasmus is elkezdődött, idén nagyon motivált csoport verődött össze, igazán sokat tudtunk haladni.

10. Októberben előadtam a Félúton konferencián, amelyhez tantermi kutatásokat végeztem, izgalmas volt. A hónap végén volt az első olyan őszi szünetem, amikor sehol sem kellett dolgoznom, és legálisan pihenhettem!

11. Novemberben váratlanul osztályfőnök lettem az előkészítő osztályban, amely tizenöt kínai diákból áll. Együtt végezzük a munkát egy török tanárral, így ketten azért könnyebb, mintha egyedül ugrottam volna fejest a mély vízbe....:) Egy pénteki napon tanári kirándulásra mentünk Egerbe, ami nagyon jól sikerült!

12. Decemberben sok volt a munka az iskolában: ezerrel készültünk a karácsonyi műsorra, szülői értekezletet tartottunk, dolgozatokat írattunk és javítottunk...az utolsó napon ünnepeltünk: az osztályom is előadott egy kis performanszot. Nagyon aranyosak voltak, és ügyesek! Osztálykarácsonyt is tartottunk húzással, és aznap három tele szatyorral mentem haza, annyi ajándékot kaptam. Utána pedig a megérdemelt pihenés következett...

És mit szeretnék elérni az új évben?

Nincsenek idén új szakmai terveim, inkább a mostaniakat szeretném még magasabb szinten űzni, jól akarom csinálni azt, amit csinálok. Úgy érzem, hogy most több nem fér bele, és ha más dolgokat is vállalnék, az a mostaniak rovására menne. Így is túl kevés idő jut a doktori képzésre, amivel szeretnék többet foglalkozni. Ezért az új évre kívánok magamnak szorgalmas, motivált diákokat, izgalmas órákat, hatékony felkészülést, kártyagyártást az új laminálógépemmel (:D), jó eredményeket a diákoktól, izgalmas kutatást, több olvasást. Persze még vannak ötleteim, a bloggal kapcsolatban is, és szakmai tervek is, de egyelőre csak ennyi. Mindenkinek boldog új évet kívánok!

Őszi szünet

Elérkeztem az első igazi, teljes, teljesen munkamentes, hosszú őszi szünetemhez! Ma kezdődött és jövő vasárnapig tart. :) Szünet van az iskolában, az egyetemen is, a magánóráimmal pedig én tartok szünetet. Most nem dolgozom nyelviskolában, úgyhogy tényleg teljesen szabad vagyok. Na jó, van mit csinálnom, illetve elkezdtem írni egy listát, hogy mit szeretnék csinálni, mert mostanában elég kevés szabadidőm van. Ma már például elkezdtem a lakás őszi dekorolását, ami az első programpont, illetve megnéztem a downton abbey új évadának első részét. :)

A múltkori előadás egész jól sikerült, már biztosabbnak éreztem magam és a kutatásomat is, mint például legutóbb, a Generációk nyelve konferencián. Örülök, hogy sikerült folytatnom a kutatást, és lettek új ötleteim is hozzá. Jó volt látni, hogy ki mivel foglalkozik, és milyen mélységben tud foglalkozni a témájával. Én úgy érzem, lehetne mélyebben is, de az időmhöz képest, azt hiszem, majdnem mindent megteszek, amit tudok. Most a doktori órák is elkezdődtek, érdekesek és hasznosak is, van értelme munka után még oda is beülni.

Az iskolába kezdek egyre jobban beilleszkedni! Nagyon szeretem, jól érzem magam, a gyerekekkel is egyre jobban kijövök. Nagyon sok a feladat, a tanítás mellett annyi mindennel kell foglalkozni, hogy erre nem is számítottam. Igaz, én félállásban vagyok, de így is sok mindent megcsinálok, mert azért szeretnék részt venni az iskola életében, nem csak meg akarom tartani az óráimat. És persze vannak dolgok, amiket mindenkinek meg kell csinálni.

Most lesznek majd új feladat is, ami elég nagy kihívás lesz, de erről majd később.

A fegyelmezéssel azért még van egy-két probléma időnként, annyira nem vagyok hozzászokva, hogy szükség van erre, hogy ez elején nagyon nehéz volt. Meg a haladási tempó is más, mint a felnőtteknél, sokkal lassabb, sokkal több gyakorlás és ismétlés kell, de azt hiszem, itt hosszabb távra kell tervezni, jobban meg kell alapozni a tanulást. A kínai csoportban például a kiejtés kulcsfontosságú, illetve a megszólalástól való félelem legyőzése. Persze vannak, akik nem félnek megszólalni, sőt. :D Például sajnos be kellett írnom életem első szaktanári figyelmeztetőjét is. Nem örülök neki, de nem volt más megoldás, azt hiszem.

Összességben mostanában ötszáz felé kell figyelnem, ami eléggé lefáraszt, de gondolom, majd hozzászokom. Egyébként az egyetemi Erasmus-csoportom nagyon ügyes idén, bár 18-an vannak, és mikor páros munka van, akkor elég nagy a hangerő, de gyorsan tanulnak, nagyon motiváltak, ügyesek, és alig beszélek angolul az órán. :) Idén előre összeállítottam a tananyagot, és kiosztottam nekik egyben, ez is sokat segít, több időnk is van, és a tervezés is könnyebb.

Szóval induljon a szünet!