A múlt héten volt a nyelviskolában a menekültek szintfelmérése, akik közül a legjobbak (tízen-tizenketten) lehetőséget kapnak a szakmatanulásra. Nagyon hasznos két délután volt számomra, hiszen nyilvánvalóan kevés tapasztalatom van a témakörben. Ez volt a második ilyen szintfelmérés, amelyen részt vettem. Ugyanakkor durva, hogy a menekültekkel kapcsolatban már egészen sok tapasztalatom van, annak ellenére, hogy tavaly január óta dolgozom csak velük. És ez a tapasztalat csak gyűlik, gyűlik...:) És ez jó. Fontos. Úgy érzem, a szociálisan nyughatatlan oldalamat ki tudom elégíteni ezzel a munkával, és a szakmai tudást (amit szereztem és még meg fogok szerezni) szintén kamatoztatni tudom ezen a területen.
Egyetemista diákokat tanítani annyira más...néha viszont el kell határozni magunkat: (majdnem) ugyanúgy kell dolgozni, mintha az eltén tartanék egy Erasmus-órát. Nem szabad sajnálkozni, és túlcsordulni az érzelmekben. Ugyanúgy ki kell próbálni a páros munkát, a csoportmunkát, egyéb kooperatív módszereket. Ha már megismerték ezeket a diákok, működni fog. Ezt tapasztalatból mondom. A magyarázatoknál persze próbálok minél egyszerűbben fogalmazni, hiszen a nyelvészeti fogalmak azért csak egy szűk kör számára elérhetőek. És ez így van jól.
Visszatérve a szintfelmérésre: voltak ismerős arcok a táborból :). Meg olyanok is voltak, akik már érettségiznek egy magyar iskolában. Meg olyanok is, akik felsőfokon beszélnek magyarul. Meg olyanok is, akik folyékonyan beszélnek, de írni nem tudnak.
Próbáltunk igazodni a vizsgázókhoz. Nehéz volt a szintfelmérő teszt, hiszen jobbára csak nyelvtani kérdések voltak. Mondatokat kellett kiegészíteni. A tavalyi, karikázós teszthez képest ez azért nehezebb volt (és összetettebb is), de én hiányoltam egy-egy szövegértés vagy szövegalkotási készségeket mérő feladatot is. Már látom, hogy a szakmatanulás során egy vagy két, ötszáz oldalas könyvet kell(ene) elolvasniuk magyarul, ami még az anyanyelvi diák számára sem leányálom. Ha segítséget is kapnak otthon vagy a magyarórán, akkor sem mindegy, mennyire tudnak szöveget olvasni. Vagy éppen írni. (A vizsgán muszáj lesz...)
Virágkötőimmel és manikűröseimmel az utolsó órákhoz érkeztünk. Az utolsó téma a munka, pont aktuális! Holnapra készültem álláshirdetésekkel, el fogunk játszani egy állásinterjút, megismerkedünk az önéletrajzzal. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése