Büszkeség

Tegnap megjelent a júliusi Marie Claire Magazin, úgyhogy immár hivatalosan is bejelenthetem, hogy a 2014-es ÚJJÁSZÜLETÉS - Törődj magaddal! Törődj másokkal is! című kampány Törődj a nőkkel! kategóriájában én lettem a győztes!! :)

A projektem egy menekült nőknek szóló magyar nyelvi kurzus, női témákkal. Szó lesz a továbbtanulás fontosságáról, a munkavállalásról, a családról, az ideális párkapcsolatról, a mindennapi életről és természetesen a szépségápolásról.

Tervem szerint létrehozok a kurzuson résztvevők számára egy olyan tananyagot, amelynek célja a főként a kommunikatív, a szociális és az interkulturális kompetencia fejlesztése.

Mottóm:

"A nyelvtanulás nemcsak idegen nyelvek, hanem különböző kultúrák találkozása is."

A programra 16, legalább B1 szintű magyar nyelvtudással rendelkező, menekült nő jelentkezését várom.

A kurzus a tananyag létrehozását követően, valószínűleg novemberben kezdődik.

Szeretnék gratulálni a többi győztesnek a nagyszerű vállalkozásaikhoz és új ötleteikhez:

Németh-Tavasz Brigittának, akinek pilatestechnikán alapuló rehabilitációs programja mellrákműtéten átesett nőknek segít a testi és lelki felépülésben.

Rácz Tündének, aki művészetterápiás élménycsoportot tart gyerekeknek, s ez oldja a gyerekek feszültségét és szorongását, fejleszti kreatív képességeiket.

Eperjesi Ágnes képzőművésznek, aki szeretné elérni, hogy a nők és a képzőművészet közelebb kerüljenek egymáshoz, s ezt múzeumpedagógiai eseményekkel, genderszempontú kutatásokkal és ezek publikálásával képzeli el.

A különdíjasnak, Kánya Kingának, aki egy önismereti és fejlesztő csomagot hozott létre, "kimeNŐ" címmel.

Interkulturális hétvége

Hétvégén nagyon sok interkulturális élményben volt részem. Korábban megbeszéltük a tanítványaimmal, hogy a kurzus zárásaként mindenki főz a másiknak egy-egy nemzeti ételt. Először úgy terveztük, hogy együtt főzünk, de végül mindenki meg akart hívni mindenkit magához, úgyhogy a vendégeskedés mellett döntöttünk. Pénteken az arab konyha remekeiből kóstolhattunk. Minden annyira finom volt! Zöldséges-mandulás rizst (padlizsánnal, karfiollal), csirkét, házi készítésű joghurtot és egy különleges, petrezselymes salátát ettünk. A petrezselyem neve fársziul "jafari", ami egy tanítványom vezetékneve. :) Így szoktam más szavakat is megjegyezni, például a "nur" jelentése fény, és sok férfit hívnak így.
Az ételekre visszatérve, desszertként tejberizst kaptunk dióval és fahéjjal, kávét, fagyit...szóval nem maradtunk éhesek! :) Egyébként mindenki kanállal ette a rizst és a csirkét, csak én késsel-villával. Nagyon jól éreztük magunkat.

Vasárnap születésnapi zsúron voltam! Annyian voltak a kis lakásban, hogy én biztos nem mertem volna ennyi vendéget hívni. Ettünk masni alakú süteményt, tortát, itt is volt a finom tejberizsből. Ehhez szinte mindenki forró fekete teát kért. Egyébként tényleg buli volt, a nők még táncoltak is, nagyon szépen, a tanítványom felvette a népviseletét, amit ő maga varrt. Tényleg gyönyörű volt. Ezekről a dolgokról sajnos nincs képem, hiszen róluk nem lehet csak úgy bármilyen helyzetben képeket csinálni - ezt is fontos megtanulni. Na és persze csak nők és gyerekek voltunk. (Összesen vagy harmincan)

Valamikor a jövő héten én is meghívom magunkhoz a csoportot. Két hete gondolkozom, hogy mit főzzek...:)

Felmértük a szintet

A múlt héten volt a nyelviskolában a menekültek szintfelmérése, akik közül a legjobbak (tízen-tizenketten) lehetőséget kapnak a szakmatanulásra. Nagyon hasznos két délután volt számomra, hiszen nyilvánvalóan kevés tapasztalatom van a témakörben. Ez volt a második ilyen szintfelmérés, amelyen részt vettem. Ugyanakkor durva, hogy a menekültekkel kapcsolatban már egészen sok tapasztalatom van, annak ellenére, hogy tavaly január óta dolgozom csak velük. És ez a tapasztalat csak gyűlik, gyűlik...:) És ez jó. Fontos. Úgy érzem, a szociálisan nyughatatlan oldalamat ki tudom elégíteni ezzel a munkával, és a szakmai tudást (amit szereztem és még meg fogok szerezni) szintén kamatoztatni tudom ezen a területen.

Egyetemista diákokat tanítani annyira más...néha viszont el kell határozni magunkat: (majdnem) ugyanúgy kell dolgozni, mintha az eltén tartanék egy Erasmus-órát. Nem szabad sajnálkozni, és túlcsordulni az érzelmekben. Ugyanúgy ki kell próbálni a páros munkát, a csoportmunkát, egyéb kooperatív módszereket. Ha már megismerték ezeket a diákok, működni fog. Ezt tapasztalatból mondom. A magyarázatoknál persze próbálok minél egyszerűbben fogalmazni, hiszen a nyelvészeti fogalmak azért csak egy szűk kör számára elérhetőek. És ez így van jól.

Visszatérve a szintfelmérésre: voltak ismerős arcok a táborból :). Meg olyanok is voltak, akik már érettségiznek egy magyar iskolában. Meg olyanok is, akik felsőfokon beszélnek magyarul. Meg olyanok is, akik folyékonyan beszélnek, de írni nem tudnak.

Próbáltunk igazodni a vizsgázókhoz. Nehéz volt a szintfelmérő teszt, hiszen jobbára csak nyelvtani kérdések voltak. Mondatokat kellett kiegészíteni. A tavalyi, karikázós teszthez képest ez azért nehezebb volt (és összetettebb is), de én hiányoltam egy-egy szövegértés vagy szövegalkotási készségeket mérő feladatot is. Már látom, hogy a szakmatanulás során egy vagy két, ötszáz oldalas könyvet kell(ene) elolvasniuk magyarul, ami még az anyanyelvi diák számára sem leányálom. Ha segítséget is kapnak otthon vagy a magyarórán, akkor sem mindegy, mennyire tudnak szöveget olvasni. Vagy éppen írni. (A vizsgán muszáj lesz...)

Virágkötőimmel és manikűröseimmel az utolsó órákhoz érkeztünk. Az utolsó téma a munka, pont aktuális! Holnapra készültem álláshirdetésekkel, el fogunk játszani egy állásinterjút, megismerkedünk az önéletrajzzal. :)

Születésnap a Hungarolingua felett

Már régen írtam, de sok minden történt velem a magyartanítással kapcsolatban. Most szépen, lépésről lépésre beszámolok mindenről. Egyébként is nagyon szeretném fejleszteni a blogomat, olvasókat gyűjteni, ehhez pedig az kell, hogy gyakrabban és részletesebben írjak.

Először is visszaugrunk egyet április havába, amikor volt a születésnapom. A számomra nagyon kedves szakmatanuló menekültcsoportom nagyon meglepett...előre megnézték facebookon, hogy mikor születtem. Már láttam, hogy nagyon sutyorognak valamiről, és sejtettem is, hogy a szülinapomról lehet szó, na de azért ez tényleg nagy pillanat volt! Megvárták egymást a folyosón, és tortával, énekelve jöttek be a terembe...ajándékokat hoztak nekem! Volt chips, torta, üdítő, mindenféle finomság. Számomra annyira megható, hogy nagyon kevés pénzből élő emberek ilyen figyelmesek és kedvesek lehetnek, és fontosnak tartják, hogy meglepjenek engem. Pedig nem vártam semmi ilyesmit, nyilván. 

Linda (Marie kislánya), Marie, én, Farzana

vágás :)

nem is kívánhatnék többet...(azért kívántam!)

Linda, Marie, én, Sara

Azóta a csoport még egy taggal bővült, Raihanával. Ő már nyolc éve él Magyarországon, nagyon jól beszél magyarul, így ő főként a szakmai nyelv miatt csatlakozott hozzánk.
Mindenkinek sikerült a szakmai vizsga, oklevelet szereztek a lányok virágkötő illetve manikűr-pedikűr szakmában. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy gyereknevelés, nyelvtanulás, iskolai vizsgák és a napi házimunka mellett erre is maradt idejük és erejük. Sara nagyon sokat gyakorolt, ügyes manikűrös és pedikűrös, én is szoktam járni hozzá már. :) Marie és Farzana ügyes virágkötők lettek, most munkát keresnek. 

A kurzusból összesen 3 alkalom van vissza, úgyhogy én már lélekben készülök a búcsúzásra. Ez a 10 hónap nagyon tartalmas volt, sokat fejlődtek a lányok mind magyartudásban, mind tapasztalatban. Megtanultak egy szakmát, amit szeretnek és szívesen csinálnak, és ez a projekt legfontosabb eredménye. Lesz egy záró rendezvény, amire én is meghívást kaptam. Ott minden résztvevő bemutathatja, hogy mit tanult a projekt során. Kíváncsian várom a végét, de egyben jó nagy adag zsebkendővel fogok készülni az utolsó közös magyarórára...:')

A lakás

nappali

konyha

fürdőszoba

fürdőszoba

nappali

A mai magyarórán történt

Ha majd egy diák megkérdezi, hogy minek megtanulni ennyi igekötőt, akkor ezt a sztorit fogom elmesélni. :)

- H., ma is mész dolgozni a tortilla bárba?
- Igen, de ma egyedül leszek!
- Hogyhogy?
- Szilvi levágta a kezét, úgyhogy nem tud jönni.
- Mi? Micsoda?? Levágta a kezét??
- Igen, levágta a kezét.
- Elvágta csak, ugye??
- Ja, igen. :DDD

A tárgyrag begyakorlásához...nagyon élvezték a diákok! :)