ELTE Summer University 2013'

Július 29-én kezdetét vette az ELTE nyári egyeteme, immár a második, amelyen részt vehettem. Most azonban már a tanárok táborát erősítettem (tavaly asszisztensként dolgoztam). :) Két hetet vállaltam a munkából, ugyanis nem akartam a menekülttábort egy teljes hónapig hanyagolni. Kicsit bánom is meg nem is, nagyon hasznos volt ez a két hét, rengeteget tanultam, fejlődtem mindenféle területen, és a tanárok között igazán szuperül éreztem magam! Rengeteg ismerős között dolgozhattam - hiszen a tanári gárdából mindenki vagy az ELTE-re jár vagy járt. Ezért különleges ez a nyári egyetem, "családias a hangulat". Azért tettem idézőjelbe ezt, mert egyre több diák jön tanulni a nyári egyetemre, idén már több, mint 100 hallgatónk volt, ami rengeteg! Így is igyekeztünk megőrizni a családias hangulatot, és megpróbáltunk mindenki igényeire külön-külön figyelni.

Minden délelőtt és délután magyarórákat tartottunk, egészen fél4-ig. A délutáni óra practice volt, amikor gyakoroltuk azokat a nyelvtani jelenségeket illetve szituációkat, amelyeket a diákok délelőtt megtanultak. Különböző óratípusokat kínáltunk nekik: volt grammatika, conversation, reading, listening, practice. Én egy teljesen kezdő csoportban tartottam délutáni gyakorlást, és két ukrán csoportban voltam conversation-tanár. Egyébként a diákokat nem nemzetiség szerint osztjuk csoportokba, a vegyes csoportokat kedveljük, hogy ők is jobban megismerjék egymást és egymás kultúráját, és ne az legyen, hogy például a németek vagy az angolok egy csapatba tömörülnek. Az én kezdő csoportomban például voltak németek, volt cseh, holland, kínai, orosz, kanadai és norvég is. Az ukránok azért vannak egy csoportban, mert ők sokan (50-en) jöttek a Kijevi Nemzeti Lingvisztikai Egyetemről (ezt azért tudom ilyen pontosan, mert körülbelül százszor mondták el idén is és tavaly is :D). 

A diákok minden héten kitölthettek egy evaluation-t, amelyben véleményt mondhattak a haladási menetről, a tanári módszerekről, a kulturális programokról. Ezután egy megbeszélés keretén belül megvitattuk ezeket a véleményeket, s ha többen is ugyanazt írták, akkor beszéltünk róla, megoldási javaslatokat kerestünk. Úgy vélem, hogy ez szakmai szempontból nagyon hasznos, hiszen már egy hónap alatt mi is fejlődhetünk, alkalmazkodhatunk a felmerülő igényekhez (persze csak akkor, ha ezek valóban jogosak, mi is jogosnak érezzük). 

Jó érzés, hogy a diákjaim a nyári egyetem feléhez érve már el tudnak mondani magukról alapvető információkat, tudnak beszélni a napirendjükről, hogy mikor hova mennek, mit csinálnak, el tudják mondani, hogy mi hol van a közvetlen környezetükben, a városban. Tudtunk már magyarul barkochbázni, ország-városozni, hallgattunk Republic-számot (A 67-es úton címűt), amelyet lyukas szövegként dolgoztunk fel. A szentendrei kiránduláson mindenki magyarul rendelt az étteremben :) Nagyon büszke voltam a csoportomra!

Zárásként néhány kép a szentendrei kirándulásról:

Itt a nyár...

A nyár kitörése alkalmából újra billentyűzetet ragadok, hogy egy kicsit írjak arról, mi is történt velem az elmúlt fél év alatt...elég hosszú poszt lesz, azt hiszem! :) Először is ünnepélyesen megígérem, hogy gyakran fogok írni, különben az egésznek semmi értelme. A másik pedig, ha már rendszeresen írok, megmutatom az ismerőseimnek is, hogy milyen blogot írok.

Szóval, hogy legelején kezdjem (ami igazából valaminek a vége is egyben) sikeresen lediplomáztam, HURRRÁÁÁ, és munkahelyet is találtam, JUPPPÍÍÍÍÍ! Ami még ennél is jobb, hogy azon a területen sikerült elhelyezkednem, amire már egy ideje nagyon vágytam: magyar mint idegen nyelv tanár lettem!!! Hivatalosan, több mint teljes munkaidőben. :) :) 

Először is: sikerült folytatnom az ELTE-n való tevékenykedésemet. Kaptam egy újabb lehetőséget, és részt vettem egy intenzív magyar kurzusban, három tanár közül én lehettem az egyik. Ez egy kezdő kurzus volt, napi 4 órát tanult a csoport (összesen) két tanulója. :) Erről egy külön posztban fogok beszámolni, mert szeretnék valódi tapasztalatokat megosztani, részletesen, nem csupán az élményeket. Azután volt egy Erasmus-csoportom is, ami már a második volt! Nagyon nagy élmény volt az is, csak a létszám volt egy picit más, ebben a csoportban 16-an voltak. Nem volt egyszerű. :)

A fő munkahelyem pedig a bicskei befogadóállomás lett, a menekülttábor, ahol már négy hónapja dolgozom magyar mint idegen nyelv tanárként. Nagyon érdekes tapasztalat, semmi máshoz nem hasonlítható, ami velem eddig történt, és a szakon szerzett tudásom és módszereim töredékét tudom csak itt használni. Ide valami egész más kell: rengeteg türelem, biztatás, megértés, elfogadás, egy egészen másfajta gondolkodás. Erről is részletesen be fogok számolni.

A harmadik munkahelyem most egy budapesti nyelviskola, ahol szintén egy külföldiekből álló, kezdő csoportot viszek. A kurzus kezdetén öt diák volt, ami kissé megfogyatkozott, lassan már csak ketten maradnak :). Volt, aki csak egy hónapra iratkozott be, van, akinek lejár a vízuma, a harmadiknak pedig a fejére nőtt a munka...de azért ketten még kitartanak! Szeretem a csoportot, most már bele is jöttem, az elején nehéz volt, sokat kell használni az angolt, de úgy érzem, ebben is sokat fejlődtem! Most is tanulok, mert kicsit több a szabadidőm, amióta vége az intenzív kurzusnak, és a vietnámi magándiákjaimmal is nyári szünetet tartunk. :)

Amit nagyon várok, és majd most következik, az az ELTE Summer University. :) 2 hetet fogok tanítani, folyamatosan, két haladóbb csoportban. Ez napi 6 órát jelent majd. Nagyon-nagyon várom, és megtiszteltetésnek érzem, hogy idén már a tanárcsapatba is beválogattak! (A tavalyi évben gyakornokként dolgoztam ott, de erről már beszámoltam.) Szóval rengeteg változás történt az életemben, de szerencsére eddig minden pozitív! + :)

Erasmus-csoport

Ezen kívül a másik fontos dolog az Erasmus-csoport tanítása. Már az ötödik órán vagyunk túl :) Az őszi szünet és október 23-a miatt két óra is elmaradt. Nagyon szuper egyébként, nagyon megkedveltem a csoportot! Bár most észrevettem, hogy nem tanulják meg a szavakat sosem, úgyhogy jövő héten szódolgozat. Muszáj, mert különben minek tanulunk? Elfelejtik a szavakat. Persze tudom, hogy az Erasmus a tanulásról szól, de ha én kimentem volna például egy kis országba, biztos beiratkoztam volna a nyelvtanfolyamra. Szóval már be tudnak mutatkozni, mást bemutatni, tudnak sok kérdést és arra válaszolni (név, életkor, nemzetiségek, hangulatok), el tudják mondani, hogy laknak, melyik országban, melyik városban, és hogy milyen az a város. Egyébként a sztereotípiák egyáltalán nem működnek. Az amerikai srác olyan szerény, hogy elmondani nem lehet, szokott tanulni, elmagyarázza a társának az anyagot, ha nem volt az órán. Ráadásul profi módon, bármilyen nyelvtanár megirigyelhetné :). Ami kicsit vicces, tekintve, hogy az angolon kívül nem beszél más nyelven, tehát sosem tanult idegen nyelvet. Megtudtam, hogy a törökben is van magánhangzó-harmónia, és a lengyelben a "v" hang magánhangzónak számít. Vicces volt, amikor a lengyel lány érdeklődött, hogy a könyv szó miért könyvön (ha rajta), mikor még van benne az "ö" után egy magánhangzó. Én kerestem, mint az őrült, a másik magánhangzót, mire mutatta, hogy hát a "v"! Sokat tanulok :) 

Szakdolgozat

Már nagyon régóta nem tudtam írni, mert nagyon sok dolgom volt. Most van egy kis szusszanásnyi időm, úgyhogy leírom, mi minden történt azóta. Az első és legfontosabb hír: kész lett a szakdolgozatom. :) Most kötik éppen, és hétfőn adom le. Nagyon sok munka van benne, úgyhogy remélem, hogy jól sikerült. Egyébként a címe: A tantermi kommunikáció pragmatikája. Két beszédaktust, a kérést és a felszólítást vizsgáltam, és ehhez felvettem hangrögzítőre három magyarórát és két magyar mint idegen nyelvi órát. Felírtam az összes megnyilatkozást, amely kérést vagy felszólítást fejez ki, aztán csoportosítgattam őket, megnéztem, hogy milyen stratégiák a leggyakoribbak, s milyen grammatikai formákkal fejezzük ki őket. Nagyon érdekes volt a kutatás, és visszamentem a Mechába, ami külön jó érzéssel töltött el. :) Olyan kedves volt velem mindenki, hogy újra és újra visszamennék. :)

Mistake

Előző bejegyzésemben ejtettem egy hibát. Mikor észrevettem, rögtön eszembe jutottak a vietnami tanítványaim, főleg Bill, aki rendszeresen lehagyja a tárgyragot a tárgyról. Szinte mindig. Hiába mondom, hogy az oda kell...mondta, hogy a vietnami nyelvben nincs olyan. Hát mindegy, attól még ki kell rakni a magyarban és kész! :) Én legalábbis ragaszkodom hozzá, hogy minél pontosabban beszéljen (és írjon). Tehát:  szemesztert és nem szemeszter. =)

:))

Szuper dolog történt velem! Annyira izgalmas, most már egy hete folyamatosan ez foglalkoztat...addig nem is akartam leírni, amíg nem teljesen biztos...de most már biztos...:)

Szóóóóval kaptam az ELTE-n egy erasmusos külföldi csoportot, akiket magyarra fogok tanítani!!! :)

Ők ugyebár - a legtöbbjük - egy szemeszter töltenek el Magyarországon, és persze full kezdők. Ez lesz az első alkalom, hogy teljesen kezdőket tanítok teljesen egyedül! (ráadásul fizetést is kapok érte) :) Keddenként lesz az óra, 90 perces, hetente egyszer. Egyébként jó sok erasmusos diák van, 160 ember fog magyarórákra járni, nagyon zsúfolt az órarend. :)

Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy engem is megkértek erre a feladatra. Hiszen még nem diplomáztam le...és a Nyári Egyetemen résztvevők közül csak ketten kaptunk lehetőséget! Természetesen sajnálom a többieket, de annak nagyon örülök, hogy ilyen megbecsült vagyok. :))

Majd írok a tapasztalataimról, egyelőre próbálok készülni, elsőként úgy, hogy megveszem ezt a könyvet: 

Ez a könyv azért lesz nagyon hasznos számomra, mert benne vannak angolul azok a fontos nyelvészeti kifejezések, amelyekre szükségem lesz. Az angolt még sokat kell gyakorolnom, hogy úgy menjen, ahogy szeretném...:)

Új tanítvány

Új év - új tanítvány. Ismerősökön keresztül "kaptam" egy nyolcadikos fiút, Bencét, akit fel kell készítenem a középiskolás felvételire. Érdekes, hogy a kis vietnami tanítványom és ő egykorúak, ugyanazokat a feladattípusokat, gyakorlatokat, szövegeket fogjuk venni. 
Már kedden megvolt az első órám Bencével. Kicsit gyorsabban haladunk - ami nem csoda, hiszen ő anyanyelvi, nem kell szavakat magyarázni. Kreatívabb is, viszont elég türelmetlen: sokszor csak gyorsan bemondott egy megoldást, át sem gondolva azt. Egy hosszabb, nagyobb kitartást igénylő feladatnál sem volt túl motivált. Viszont a mondatalkotásnál nagyon kreatív és gyors volt, minden szópárról eszébe jutott egy érdekes mondat (pl. hal-hall: olyan mondatot kellett írni, amiben mindkét szó benne van).
Szeret olvasni is, aminek nagyon örültem, már az összes Harry Potter-kötetet elolvasta. :) Billel nehezebb dolog az olvasás, mi órán is olvasunk (ráadásul pont a Harry Potter első részét). Úgy érzem, hogy nagyon élvezi, de kicsit fárasztja a végére, és magától csak néhány oldal elolvasásáig jut. 
Pedig azt tudni kell, hogy Bill nagyon jól tud magyarul, majdnem anyanyelvi szinten. :) Sokszor olyan szavakat kérdez, amit hasonló korú magyar fiúk sem ismernek még. 
Hétfőn újra megyek Bencéhez. :) Kíváncsi vagyok, mennyire nyílik meg - mert azért első találkozáskor még viszonylag zárkózott volt. Heti kétszer járok majd hozzá. :)